Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gálfy Zoltán: Ras-Schamra titkaiból
Baált (a hatalmas Baált). Anat a napisten segítségével és lámpásával az alvilágban megtalálja Baált, aki feltámad, miután Anat varázslatokkal megsemmisíti a halál istenét, Mótot. Erről tudomást szerez El, és örömmel kiáltja: „Baál, a föld ura feltámadt!” A patakokban méz folyik és az égből zsír csepeg alá. A mítosznak egy másik részlete különösen figyelemre méltó. Ebben Baál követeket küld Anathoz, és arra kéri: szerezze meg El támogatását annak érdekében, hogy a Cáfon magaslatán hajlékot építsenek neki. A követek és Anat a kérést közli Éllel, a főistennel, aki ezekkel a szavakkal adja beleegyezését: „Építs pompás lakot ezüstből, aranyból, palotát drága kőből, lazur kövekből”. Az istenek építőmestere elkészíti a palotát. Baál ünnepélyes szózattal foglalja el a pompás épületet: „Ismét a föld királya lettem, uralmam helyreállt!” A mítosz fő alakja tehát Él, aki mindennek a hátterében jelen van és nem változik. Baál a természet szimbóluma, aki annak körforgásában meghal és feltámad a természet nyarát és telét szimbolizálva. O az, aki a természet és föld ajándékait juttatja az élőknek. A természet perszonifikált ura Baál, aki a Ras-Schamrától nyugatra lévő Cáfonon székel, ahol a palotája is van. Erről a hajlékról, ennek formájáról és méreteiről a mítosz alapján nincs tudomásunk. Meggyőző adattal szolgálnak azonban a régészeti eredmények. Ezek nyújtják a jelzett „titkok" egyikét Ras-Schamrával kapcsolatosan. Bebizonyosodott ugyanis, hogy Salamon temploma pontos másolata volt a ras-schamrai, Baál számára épített templomnak. A mítosz feltehetőleg a Kr. e. 14. századra vihető vissza. Az ugariti és héber kapcsolatokat a mítosz esetében legnyilvánvalóbban a nyelv területén kell keresnünk. A. Gordon szerint elhamarkodott ítélet lenne azonosítani a ras-schamrai nyelvet a héberrel. A közeli rokonság nyilvánvaló, mert az ugarit északsémi nyelv volt, amely az amoreusok nyelvéhez állt közel. Héber vonatkozásban főleg a verses szövegek vehetők tekintetbe - amilyenek a ras-schamrai mítosz-szövegek is. Az összevetés másik oldalán a héber zsoltárok elemezhetők. Bár az ugariti anyagban nincsenek ótestamentumi értelemben vett zsoltárok, a versforma azonos a zsoltárokéival. Ilyen azonosság mindenekelőtt a rím-nélküliség és a mindkét anyagban általános paralellismus membrorum, vagyis az, hogy egyazon gondolat kétszer, sőt olykor háromszor is visszatér ugyanabban a versben. A ritmust mindkettőben a hangsúlyos szavak elhelyezkedése adja. A párhuzam felében, vagy esetleg minden sorban rendszerint három hangsúlyos szó van. Gordon mutatta ki az azonosságot a következő közös metrikában: 3+2, 2+2, 3+3+3, 3+2+2. A megegyezést csak a legrégebbi zsoltárok esetében kereshetjük. Az összevetésre alkalmasnak látszik a 68. zsoltár. Kapelrud azt is aláhúzza, hogy a 68. zsoltár egyetlen vav 105 R t a i s t ■ k S a c i b b a ó m l
