Szabó Árpád (szerk.): Isten és ember szolgálatában. Erdő János emlékezete (Kolozsvár, 2007)
Gálfy Zoltán: Ras-Schamra titkaiból
Ras-Schamra helye és ideje Ras-Schamra a Földközi-tenger keleti partján lévő helység volt, amelyet a kultúrtörténet Ugarit néven is illet. Föníciai város volt, amelyet a vándorló pátriárkák elkerültek, mert elhagyva az Eufráteszt, az akkori Háleb — a mai Aleppo — alatt délre kanyarodtak, az amoriták földjén. Ras-Schamrát a tőle délre fekvő Kánaán több népe is uralta, és közülük az idők folyamán többnek lakóhelye is volt. A Kr.e. 2. évezredben sémita eredetű nép lakta. A 2. évezred közepétől (a Kr.e. 15-13. században) különböző hatások érték, így egyiptomi, hettita és krétai befolyás érvényesült. Föníciai hajósok lakták, akik mind délre: Egyiptom felé, mind nyugatra: Kréta felé kereskedtek, hatottak és hatásokat éltek át. A település pontos kronológiáját nem állapították meg. Egyes egyiptomi szövegek szerint kb. Kr. e. 1200 körül tengeri népek pusztították el. Más következtetések szerint a település ugyanebben az időben földrengés áldozata lett. Földrajzi elhelyezkedését illetően kétségtelenné lett, hogy Ras-Schamra Észak-Szíria partvidékén, az Orontes folyó torkolatától 18 km-re délre és Latakiától 11 km-re, a mai Minet Al Beida kis kikötő mögött terült el. Az északi horizontot az 1780 m magas Djebel Akra uralta. Az egyiptomi átokszövegekből tudjuk, hogy a XII. fáraó-dinasztia korában (2191-1786) Ras-Schamra egyiptomi fennhatóság alatt volt. Ez az uralom laza és helyi önállóságot biztosító volt. Ezzel a korral kapcsolatosak a mezopotámiai Mari-szövegek, az emmoriták által ránk hagyott nyelvemlékek. Húszezer leletről van szó, amelyek az 1700-as évekből valók, és amelyek szerint ebben az időben a Mezopotámiában levő két államalakulat — Asszíria és Mari - kereskedelmi kapcsolatokat ápolt Ras-Schamrával. A rá vonatkozó adatok, feltevések Kr. e. 1358-ban megszakadnak. Ebben az időben Egyiptomban a kivonulás fáraója, IV. Amenophis uralkodott. Az egyiptomi forrásokban említett pusztító tengeri hajós népek feltehetően csak „befejezték” a földrengés pusztítását. A bibliai vallástörténet ismerte Ras-Schamrát, és erről tanúskodnak az amarnai, mari és boghazköji leletek. Mélyebb megismerése, titkainak feltárása 1928 márciusában kezdődött. Ekkor akadt bele az első leletbe egy, a tenger partján szántó paraszt ekéje. A franciák kezdték 1929-ben Claud Schaffer régész vezetésével a rendszeres ásatásokat. Mintegy 25 hektár kiterjedésű területen folytak az ásatások a Ras-Schamra nevű dombon. 1929. május 14-én került elő az első húsz agyagtábla - akkor még ismeretlen jelentésű ékírással. A további ásatások megszakításokkal folytatódtak. Ennek oka részben a gazdasági világhelyzet, részben a politikai változások fejleményei voltak. Megállapították, hogy a leletek öt szinten, mintegy 18 m mélységben helyezkedtek el. Az alsóbb szinteket az újjáépítések rendjén csak felületesen simították el. így vált lehetővé az egyre mélyebbre való hatolás. Meglepetés-102 G Z á o I I f ‘ y á n
