Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
— 64 -reméllenem, hogy e sírkövet is épen abban a figyelemben fogja részesíteni, mint a magáéit. E birodalom lakosai között már úgy sincs sem rang-, sem nyelv-, sem hitkülönbség. Egyenlők ők mindnyájan! A mi a sirhant és ez emlékoszlop közvetlen gondozását illeti, azt reád bízom, maros-vásárhelyi egyházközségünk. Őrködj felettök a hála és kegyelet meleg érzésével s hagyd meg ezt az utánad következő nemzedéknek is; mert a Dersi János emléke ezt megérdemli tőletek, megérdemli tőlünk. Te pedig áldott emlékű, nemes barátunk ott fenn égi honodban, vedd kedvesen tőlünk e mi kegyeletes ünnepélyünket. Tudjuk, hogy nem adtunk mi ezzel semmit a te boldogságodhoz, de boldogabbak lettünk mi. Különösen jól esik az én lelkemnek, hogy miután koporsód mellé, legnagyobb sajnálatomra, nem állhattam volt, és nem kísérhettelek ki utolsó földi útadón, legalább ez alkalommal személyesen megjelenhettem sírodnál s e nehány szóban vallásközönségünk nevében rátehettem sírkövedre a hála és elismerés koszorúját. Ha az égiek földi dolgokkal is foglalkoznak s kik előtted elmentek, rólunk tudakozódnak tőled: mondd, hogy az egyház, mely szivükhöz volt itt forva, él s napról napra izmosodik; az áldozatok, melyeket annak megmentésére és fenntartására hoztak, nem vesztek el, sőt gazdagon gyümölcsöztek s újabb meg újabb hajtásokat hoznak. Mond, hogy ma már nemcsak Erdély bérczei között, hanem az ősz Duna mellett hazánk szivében s az alföldön is zeng az ének: „Hiszek és vallók egy Istent!“ Mond meg, hogy sirjok meg van koszoruzva, nevök kegyelettel emlittetik, emlékök áldott, mint a tied is. Ügy legyen. Amen. Ferenez József.
