Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)

— 57 —

I M A.

Elmondatott Dersi János sirköve leleplezése ünnepélye alkalmával a marosvásárhelyi unitárius imaházban május 23-án, pünköst harmadik napján, d. e. '/211 órakor.

Imára nyílik ajkunk Istenünk! Imára szent áhítat ösztönöz. A messze távolból, úgy miként a közetlen közelből, óhajtottunk megjelenni ebben a kis hajlékban, nem azért, mintha te közelebb volnál itt, ki mindenütt egyenlő közelben vagy hozzánk, hanem azért, mivel mi közelebb érezzük magunkat itt tehozzád.

Neked, oh Isten, ki lélek vagy, mindeneket átható, egy hely olyan milyen a másik, mert mindenik egyenlően tied, de nekünk, kik nemcsak lélek, hanem test is vagyunk, jobb egy ilyen szentelt hajlék csendes falai között lennünk, ha színed előtt megakarunk jelenni, mert a közönséges élet még közönségesebb viszonyai, lebilincselik testünket s foglyul ejtik lelkünket is.

Mily gyarló is az ember oh mindenható Isten! Por, hamu s talán nem is egyéb. Bármily rövid s bármily hosszú legyen élete a te kegyelmedből, ő azt ott a föld porában tölti el e maga tehetetlenségéből. Ha jön a tavasz s áldó napod sugárai megmozgatják a föld göröngyét, minden legparányibb fűszál megindul s napod felé, feléd a magasba tör, csupán az ember görnyed a föld felé, a mindennapi élet terhei és gyötrelmei között.

De nem, még sem mondjuk ezt, hiszen káromlás lenne még gondolatunk is szent igazságod ellen, ha észre nem vennök, ha át nem éreznők, hogy te a mi lelkünk életét sem hagytad tavasz nélkül. Miként fénylő napod a magas kék égről, úgy éltető lelked a fénylő lelkekből szét árad, tavaszt, új életet, pünkösti öröm ünnnepet teremt meg közöttük.

íme most is éppen a pünköstnek jeles napja az, a mely egyiittlétünket megvalósította. Ez a nap az, a mely eszünkbe juttatja a léleknek fizt a nagy diadalát, a mely a némák nyelve megindulásában s az ötezer