Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)

ELŐSZÓ.

E kis fűzet a hálás kegyelet maradandó emlékéül kíván szolgálni.

Unitárius egyházunkat a múltban, szintúgy mint a jelenben, az isteni gondviselés mellett, azon nemes lelkek tartották és tartják fenn, a kik időről-időre kisebb-nagyobb áldozatokat hoztak annak oltárára.

E földön az igazságnak is anyagi támogatásra és erőre van szüksége, hogy érvényesülhessen. E nélkül a polgári és társadalmi, politikai és vallási legszebb eszmék is csak olyanok, mint egy meteor, a mely röptében talán egy fényes ívet ir le a levegőben, de a következő perczben már kialszik s nyoma vesz.

Bár miként Ítéljen a világ az unitárius hiteszme felett, nem lehet elvitatni, hogy az a keresztény vallás fejlődésében egy hatalmas lépés volt. S ha János Zsigmond után még csak egy-két koronás fő veszi vala pártfogása alá, meglehet, hogy e hiteszmére alapított egyház hazánk közmivelődési tényezői között ma jóval nagyobb és jelentékenyebb helyet foglalna el.

De minél nagyobb és merészebb egy reformeszme, annál nehezebb annak a gyakorlati életben megvalósítása. All ez különösen a vallásra nézve. A görögök és rómaiak istenei már nevetségesek és a gunytárgyai voltak s az emberek mégis még mindig szívósan ragaszkodtak hozzájuk. A keresztény vallásnak három évszázra volt szüksége, hogy magát uralkodó vallássá kiküzdje. S ki ne ismerné azokat a küzdelmeket, melyeken a reformácziónak keresztül kellett mennie, hogy jelen állását

l*