Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
23 Betegsége alatt, napsoron fekvő háza, utczafelőli szobájában feküdt. Ágya ágy volt elhelyezve, hogy az ablakokból jövő világosság, sőt olykor a napfény is éppen szemébe sütött. E sorok Írója egy látogatása alkalmával kérdezte tőle, hogy nem alkalmatlan-e a szembe jövő világosság, erős fény? «Hogy volna alkalmatlan — monda Dersi — én mindig szerettem a világosságot. Nem tudja, tiszteletes barátom, hogy még bölcs Salamon megmondotta: «jó a mi szemeinkkel nézni a napot.» Kelemen Albert. III. Én a néhait gyerek korától ösmertem, jellemére csak annyit irhatok: mindig zárkozott és magába vonult volt, ebből magyarázható, hogy közügyekbe is részt nem vett, csakis 48—49-ben, mikor mint Kossuth-huszár szolgált, azután egészen csak gazdaságának élt; azt hiszem befolyással volt zárkózottságára, úgy szólva idegességire, rövid ideig tartott, szerencsétlen házassága is. Filep Albert.
