Ferencz József - Kelemen Albert et al.: Dersi János emléke. 1830-1890 (Kolozsvár, 1893)
IO bejött íven sajátkezüleg jegyezte fel. Akkor atyja Gr. Bethlen Leopoldnak jószágigazgatója volt. Az atya, Dersi János, az udvarhelymegyei Ders községből, székely nemes unitárius családból származott. Anyja oroszhegyi Jánosi Veronika róm. kath. szülők gyermeke volt. Atyja ügyvéd volt, de az ügyvédséget nem gyakorolta, s midőn a Gróftól megvált és Maros-Vásárhelyre a Szent-Miklós utczai bérelt házba, a melyben most a 3. sz. alatt a «Fekete Sas» vendéglő van, beköltözött, újra jószágigazgatóságot vállalt Maros-Szentgyörgyön Gr. Petkinél. Lakása ettől kezdve állandólag Maros-Vásárhelyt volt. A szülők boldogsága teljes volt, mert őket Isten 1829-ben egy leánygyermekkel áldotta meg, kit Lujzának kereszteltettek. Csakhamar megszerezték Széchenyi-téri 1 5. sz. alatti emeletes házukat s igy sajátjukban laktak,* a hol a telek hátsó részében csinos diszkért is volt. Nagy örömet okozott nekik a két kedves gyermek, szép reményeket rajzoltak a jövőbe. De az örömet rövid időn gyász váltotta fel, mert Lujzát, mint szépen feslő virágbimbót, a halál szele 14 éves korában elhervasztotta. Meghatók a gyászjelentésnek a mély bánatot érző és egyúttal a vigasztalást is megtaláló szavai: «A szeretettel együtt hagynók itt e földet, a minden szép Ígéretei mellett is csak keserveket termőt; de egy fiunk sorsának, kivel még áldva vagyunk, megint életünkkel tartozunk.» A polgári és egyházi körben közbecsülésnek örvendő munkás és takarékos jó atya meghalt 1852-ben Élőpatakon. Erre vonatkozólag mondja özvegye gyászjelentésében: «Egészséget keresett itt és halálát találta; mi annyival sajgóbban sebzi szivemet, hogy távol honától, távol szeretett és szerető fiunktól, idegen földön kelle szemeit befognom.» A közkedvességben még soká élő özvegy anya is követte őket a halálba 1870-ben. Mindhárman a marosvásárhelyi róm. kath. temetőben, közös sírban pihennek.** * Az 1839. csperesi vizsgálószéki jegyzőkönyvben látható rovatos összeírás szerint 48 f. sz. alatt ez áll: „l’oklos-utczában (ma Szechenyi-tér) tekintetes Dersi János úr — magános — ;s fia János tulajdon nemes telkén lakik ; van más civ. telkes háza is. Állandóan helyt lakó.“ ** A hálás fiú és szerető fivér kegyeletes intézkedéséhez képest poraik fölé 1891-ben .értékes és díszes sirkövet állíttatott Biás István végrendeleti végrehajtó, e felirattal: „Itt nyugszik id. Dersi János 1791 —1852,, neje orszhegyi Jánosi Veronika 1809—1870., leányuk: Lujza J829—1843. Béke poraikra.“
