Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
IX. Dávid Ferenc elítéltetése
DR. KISS ERNŐ 91 san, amit eddig Dáviddal együtt vallott és erre intette őt is, megvetően mondotta neki: — Nem szilárd férfiú, csak ingatag és könnyelmű ember vonja vissza elegendő ok nélkül az egyszer kimondok szót. A fejedelem szabad folyást engedett a vitának. De ennek hosszas folyamata kifárasztota a be eg Dávidot. Ezért másnapra halasztották az ügyet. E napon már nem volt olyan kegyes a fejedelem Dávidhoz, mint az elsőn; a vádlókat több kedvezésben részesítette és mikor ítéletre került a sor, megengedték nekik, hogy a teremben maradhassanak, míg Dávidot s védőit kiküldték. Másfél óráig tartott a tanácskozás, melyen kitűnt, hogy Dávid tanításai nem újak és hogy Blandrata is vele együtt vallotta ezeket. De ez megesküdött, hogy Dávid újításainak nem volt részese soha. És megesküdött erre még 25 pap, élükön Hunyadi Demeterrel. Megesküdtek a kálvinisták is az egy nagybányai papon kivül, aki kinyilatkoztatta, hogy e tanítások már a nagyváradi disputáción mind szóba kerültek és akkor senki sem botránkozott meg rajtuk. A szászok nem szavaztak. Az unitárius nemesség pedig kijelentette, hogy nem tér el Dávid nézeteitől, s a Krisztus nem imádása és segítségül nem hívása mellett kíván megmaradni. Utolsónak mondott véleményt a kancellár, aki a fejedelem meg a maga nevében azt vallotta, hogy Dávid tanítása káromlás és kárhoztatásra méltó. Meg volt ezzel pecsételve Dávid sorsa. Mikor újra a terembe lépett, Blandrata megölelte és fülébe súgta, hogy kegyelmet kér számára. — Eredj, eredj, végezd be, amit elkezdtél, — mondta Dávid neki elhárítva Judás-csókját. A büntetés kimérésére kerülvén a sor a kálvinisták így szóltak : — Mi tégedet nagyságos fejedelem, mint az egyházi és világi törvények őrét, hitveseddel, magzatiddal és minden maradékiddal tisztünk szerint Jézus Krisztus, a rettenetes itélőbiró elé idézünk, akit ő káromolt, ha őt életben hagyod. Maga a fejedelem is megrettent e borzasztó szavakra és Dávidnak ezeket mondatta a kancellárral: — A nagyságos fejedelem az egész ügyet megértette, hogy íe agyad tanácsát követve, az egyház beleegyezése nélkül ezen
