Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)

VII. Dávid mint író és szónok

DR. KISS ERNŐ

69

legnagyobb részük azonban 1571-ig már meg volt, mivel ezekben még nem jut kifejezésre Krisztus nem imádásának vallása. Nyomtatásban 1575—79. közt jelenhettek meg és kiadásukat Dávid Ferencnek tulajdonítja a hagyomány.

Mély vallásos érzelem jut kifejezésre ez énekekben a legnagyobb egyszerűséggel. Nincs az életnek egyetlen állapota sem, melyre megfelelő ének nem volna a gyűjteményben, de egyiken sem érzik meg, hogy erőltetve volna az érzelem. A szivből fakad ez míndenkép, a szívhez is szól. Erősíteni, vigasztalni, áhítatra ébreszteni akar bennünket a költő és ezt a célját cl is ér. Milyen egyszerűen szépek például e sorok:

Seregeknek szent Ura! hajtsd le füleidet,

Hallgass meg kegyelmesen mostan is engemet:

Mert bús vagyok, szent Atyám 1 nyújtsd segedelmedet, Nyomorúság szorongat, gyötri én szívemet.

Mennyi költőiség van ezekben:

A sötét éjnek reánk jövésében Adjad, hogy lelkünk ne legyen sötétben,

Se pedig hitünk tökéletlenségben És tévelygésben.

Ha a mi testi szemeink elhunynak,

Lelki szemeink reád vigyázzanak,

A mi bűneink mind elaludjanak És meghaljanak.

Olykor azonban, midőn mindenképpen azon igyekszik, hogy vallása tételeit szedje versbe, szárazzá és prózaivá lesz:

Te vagy az egy örök Isten, a Krisztus által szent Atyánk!

Élő kútfő, tűz, szeretet és mi lelkűnknek gyámola.

Ilyen hely azonban nem sok van. A korabeli vallásos költészet termékeivel összevetve az énekeket, bátran mondhatjuk, hogy Balassa verseit kivéve ezekben vesz nagyobb lendületet a magyar ritmus és erősen közeledik zengzetességben a népies költészethez. Új formáikkal pedig határozott n gazdagították költészetünket.

Dávid azonban mindenesetre nagyobb prózaíró volt, mint költő. A 16. században a próza csaknem kizáróan a vallásos esz-