Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VI. Az unitárius vallás törvényesítése
DR. KISS ERNŐ 63 az emberi értelem is megnyugodhassék benne Mikor Dávid tanításában egyesegyedül a biblia alapjára állott, merészen elvetett magától minden olyan támasztékot, melyekre a többi vallásoknak szüksége van. Észre kellett azonban vennie, hogy az írás igaz értelmének kihüvelyezéséhez neki is kell valami támaszték. A hagyomány és a tekintély helyébe ilyenné tette tehát az értelmet. így lett tanítása misztikus helyett racionálissá. De így nyerte meg igazi éltető elemét is, a szabadságot. Ez nyit teret Dávid felfogásában az egyéniség érvényesülésére is. Az egyéniség addigelé teljesen ki volt zárva a teológikus gondolkodásból ; Dávid jogaihoz juttatta éppen a teológikus gondolkodás rovására. Egyetlen vallásban sem nyert a szabadság és az egyéniség oly tág teret, mint Dávidéban. Ám ő megtalálta a módját, hogy egyik se fajuljon túlságba, midőn a bibliát és ennek helyes magyarázásában az értelmet állította fel természetes korlátokul. Nem a hagyomány, nem a tekintély, nem a dogmák tehát nála a korlátok, mint még Luthernél és Cálvinnál is, hanem az a két tényező, mely a vallásos gondolkodásnak és az emberi méltóságnak egyaránt megfelelő. E kettőnek legmagasztosabb képviselőjét, sőt megtestesítését, látta ő Krisztusban, ü rá utal tehát legelső sorban a biblia magyarázásában is. „Az írásnak azért élete és lelke a Krisztus, melyet a ki megismer és igaz értelmét vette, ez az egész bibliának inagyarázatjában szabadon el mehet.“ Az ilyent nem aggasztja, ha ez a magyarázat az Istennek igéjében meg nem találtatik; nem árt, „csak attól ne különbözzön és ne ellenkezzék vele.“ Ezekben kidomborodik Dávid vallásának egy másik jellemző vonása is: benne van a fejlődés természetes folyamata. Tudatosan nyilatkozik meg e gondolat Dávidban, — persze még az ő frazeológiájával, mely az igaz értelmet alig tudja visszaadni, — mikor kimondja, hogy „ez a világ soha egy hiten nem volt, akármint zápolódjék ember abban, soha a test az ő dolga mellől el nem áll, s az emberek inkább szeretik a sötétséget a világosságnál és ha egyenetlenség nélkül való anyaszentegyházat keresnük, soha meg nem találjuk.“ Mindezek mellett még egy vonása van Dávid vallásának, a türelme^ség. Hihetetlen valami az abban a korban, hogy egy az addigiaktól teljesen elütő vallás hirdetője így beszéljen: — Ha élni engedjük közöttünk nemcsak a törököt és zsidót,
