Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
VI. Az unitárius vallás törvényesítése
DR. KISS ERNŐ 61 ban Sommer Jánosban, iskolája szász tanítójában, ki egy éles ésszel megírt müvei szállt ki a porondra. A Dávid köréből kiinduló irodalma harc egyik legérdekesebb hajtása egy kiváló humorú iskolai komédia, a Disputatio Debreciniensis, Comoedia Válaszutina illustrata. Hogy ki volt szerzője, nem tudjuk; lehet hogy Karádi Pál, az alföldi püspök, ki 1564-ben a Balassi Menyhárt áruitatásáról szóló darabot is kiadta. Mint a hogy egykor Sztárai Mihály ilyen iskolai szindarabokban támadta meg a katholikusokatúgy adják most vissza nekik a kölcsönt az unitárius írók. A darab közbeszólói: Varga Ferenc, aki maga Dávid Ferenc a Mélius fölkapta gúnyneve szerint, az Olasz doktor, Filep biró, az unitáriusok részéről; Gál biró, Máté biró lutheránusok; personae Calvini, kálvinisták, pedig Vicarius Pál (Thuri Pál,) György cardinál (Ceglédi György) és Péter pápa, (Mélius.) Azzal kezdődik a komédia, hogy Péter pápa nem győz eléggé hálálkodni a Szentháromságnak, mivel szerencséje, gazdagsága, nagy híre, neve, derék magzatai, szép gyönge felesége van. Boldogabb is a királynál, mert ha vasárnap egy prédikációt elmond, egész héten nincsen gondja. Boldogságában megzavarja György cardinál a rémes hírrel, hogy az erdélyi szentháromságtagadók disputálni jönnek Debrecenbe. Nagy a baj, mert Vicárius Pál búnak adta azóta a fejét, hogy egy parasztnak nem tudott megfelelni, aki azt kérdezte tőle, hol van megírva a szentháromság a bibliában. Mikor aztán az „erdélyi bestiák-4 valóban megérkeztek, Péter pápa elájult. Magához térvén sincs okosabb gondolata, csak az, hogy ráüzen a bíróra, ne merjen szállási adni az erdélyieknek. Ez azonban nem engedelmeskedik. Péter pápa sok huza-vona után végre kiáll a disputára, harcol is dühösen, de György cardinál, meg a vicárius elügyetlenkedik a dolgot. Varga Ferenc fényesen győz, az egész gyülekezet, még a vicárius is, hozzá szegődik. De mit bánja ezt Péter pápa, hisz valósággal úgy viselkedik, hogy igazat kell adnunk a vicáriusnak, mikor azt mondja róla, hogy „még ebben a hónapban meghígul az agyveleje is, a feje megcsámporodik.“ Mintha mi sem történt volna, cardinálisával elballag ebédelni. — Menjünk haza, mert a jó főzök várnak. így végződik a maró gúnnyal írt kis komédia, melynek valamelyes történeti alapja is van. Dávid Ferenc 1569 elején ellátoga-
