Kiss Ernő: Dávid Ferenc születésének négyszázados emlékünnepére (Kolozsvár, 1910)
V. A váradi disputáció
56 DÁVID FERENC dóm, ha tü úgy bizonyítottátok volna dolgotokat, mint ő, régen a dobot meg ütték volna. — Azt kérdjük tőled, Péter uram, — így szólt ekkor maga a fejedelem, — hogy ha immár ítéletet közetted és Ferenc prédikátor közét a te Atyád fiaira hadjuk, mi végre kévánod ezt és micsoda következik belőle? Mélius nyíltan kimondja, hogy azért kívánja, mert az ítélet nem mindenekre, hanem csak a tudósokra néz, főképp az ő atyjafiaira. Jogosan lobbantja most szemére Békés, hogy a fejedelem engedelmet adott nekik, hogy külső akadémiákhoz forduljanak nem engedi hát meg, hogy az egyik ellenkező fél maga mondjon magáról ítéletet. Hiába kéri ezt Radics Gáspár is, aki nem éppen a legjobb példát hozza fel szavai támogatásául, mikor Egri Lukács esetére hivatkozik. Magát a fejedelmet is bosszúság fogja el e kellemetlen emlékeztetésre és e komoly szavakat mondja: — Hogy kedig Mélius Péternek a mü szónkat meg mondották, hogy a mü Birodalmunkban nem Pápáskodik és a Minisztereket az igazi vallásért ne kergesse, a könyveket meg ne égesse, senkit hittel az vallása mellé ne kötelezzen, ez az oka, mert a mii birodalmunkban.............mü azt akarjuk, hogy szabadság legyen. Továbbá tudgyuk, hogy a hit Istennek ajándékja és a lelkicsmeret semmire erőszakkal nem vitethetik. Ezokáért ha ez határban meg nem marad, szabadon a Tiszántúl mehet Békés is rájuk pirít: — Értem, mit kévántok, hogy tümagatok mind peressek, mind Bírák lönnétek. Azt pedig az igazság n in mutattya. Dávid nemes gondolkodása tükrözik szavaiból, midőn Mélius kérésére e megjegyzést teszi: — Péter uram és Gáspár uram mindketten azt kéványák, hogy ő töllek megitéitessem és az Ítélet után megbüntetessem, hogy én velem is úgy cseleköthessenek, a miképpen Egri Lukácscsal Kassán cseleköttenek .... Minden keresztyén ember itéllye meg, micsoda lélektől viseltetik az ellenkező fél . . . Az én Istenem kezében vagyok. Ö szabad én velem, mit bocsát reám. De én mindeneket kész vagyok szenvednem az igazság melet, amellyé^ tanyítattam. Mert eleitől fogván tanyításomnak céllya csak erre nézet, hogy az egy teremtő Isten megesmertessék és fel magasztaltassék,
