Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
82 MELIUS lSS DjfvlD FERENCÉ. gasztalta; művei mint a tudomány Mecénását mutatták be a világnak, s előszavaiban az igaz kegyelet bensőse'gével szólt mindig felőle. Meg kell azt neki adnunk, hogy tudott bánni királya ifjú szivével, melynek lehetlen volt kegyelmes hajlandóságra nem ébredni irányában. Itt van a főforrása Dávid F. befolyásának. 0 fejedelmi urát a teendőkről mind annyiszor értesítette, s az szándékainak előre meg volt nyerve. Hasonló volt Blandrata befolyása is, mi a fejedelem változó egészségi állapotában találja okát; s hihető, hogy Kálvin üldözésének emléke benyomásai alatt e férfi is ösztönözte, hogy Dávid F. a harczot elfogadja. . . . 0 erre a kellő tulajdonokat bírta. Neve a hazában s a hazán kivül ismeretes volt; nézeteit Magyarországon is sokan vallották; Arany Tamás és Egri Lukács véleményfelei voltak; saját körében s egyházában Kárádi Pál, Válaszuti György, Basilius István, Gyulai Pál, később Sommer János, Palaeologus Jakab tisztelői s barátai, a főrendek közül kanczellár Csáki Mihály, a fejedelem csaknem mindenható első tanácsosa Békés Gáspár, Hagymási Kristóf, Pókai Jakab, Mikola Ferencz pártfogói. A védelem terve és fegyverei ügyesen voltak kigondolva, s méltóságos nyugalommal, megdöbbentő eredménynyel fölhasználva. Ez évi egész küzdelmökben alig volt egykét eszköz indokolatlanul használva, ez is azért, mert pártfogójuk a király, jelszavuk a haladás lévén s lobogójuk „Egy Isten“ felirata oly vonzó és népszerű, mely egészen megfelelt a kornak s egyezett a magyar szabadságszeretettel — győzelmük előre látható volt. A király ez évben adott nekik Gyula-Fejérváratt könyvnyomtatási szabadalmat, gazdagon fölszerelt könyvnyomdát; hozzá szedőket és metszőt külföldről hozatott. Hoffhalter Rafael, valódi nevén [Skrzetuski] lengyel nemes volt a felügyelő, kit a jezsuiták gyaláztak, a rövidlátás és vallási elfogultság elitéit; de a ki méltó arra, hogy a magyar nemzeti irodalom, a gondolat és lelkiismeretszabadság baráti, csodálva önodaadását s tanulási türelmét, mely őt egy ismeretlen nyelven, kezdő szedőkkel, oly szép kiadványok létesítésére képesitette, hálás emlékezetben őrizzék meg nevét. Ez intézet magyar és latin nyomtatványai dicsőségére válnak ama kornak s alkotóinak. . . . Dávid F. és elvtársai nem csak segélyül vették a sajtót, de annak nemzeti irányt is adtak, minden nevezetesebb művöket a tudós világ kedvéért latinul, a magyar nép számára a magyar nemzeti jog iránti tiszteletnél fogva — egy szebb jövő épületéhez a szegletköveket rakva le — magyar nyelven is kiadták. A következő évek emlékei azt mutatják, hogy az említett királyi nyomda 1567. főként Dávid F. és a vele egyetértők reformatori müvei nyomtatásaival foglalkozott, s költségeit a király és állam fedezte. . . . Munkásságuk három irányban nyilvánult. A debreczeni zsinat latinul irt Hitvallás-ára, és az evvel kapcsolatos vitairatra Dávid F. és a vele egyetértők a marosvásárhelyi zsinatról sept. 1-n költ latin szerkezetű Hitvallással és Védirat-tál feleltek, czáfolva Melius állításait is. r) A mű a királynak van ajánlva, s elől nemzetségi és királyi czímere disze') Egyliástiirtmélmi Emlékéi'. II. Dávid F. irodalmi emlékei. XIV. szám.
