Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

VII. 1564-1566

72

AZ ELŐBBINEK FOLYTATÁSA.

abban levő ellenmondást. Az Ige és Szentlélek meghatározásában a személy és egylényüség [hypostasis et consubstantid] szinte nem állhat meg, mert a szentirásban az Ige és Szentlélek isteni személyiségéről sehol nincs emlékezés; de azért sem, mert ezen szó értelme kétes s eredete is a scholasticusoktól van. Károlyinak a Szentlélek isteni személyiségéről szóló tanára Dávid F. több ellenérvet hozott fel. A szentirás ama kifejezése: az Isten lélek, nem azt teszi — úgymond ö — hogy a Szentlélek Isten, az csak fél mondat, kiegészítve igy áll: az Isten lélek, tehát lélekben és igazságban kíván imádtatni; megvilágítja ezt ama másik hely: az Ur lélek, mert lelkes tettekre brr minket, — ismét: a hol az Ur lelke, ott a szabadság; ismét: nem vettétek a félelem lelkét, hanem az erő, szeretet és megigazulás lelkét. így világosítja meg a szentirás egyik helye a másikat. Dávid F. Károlyinak a Szentlélek istensége mellett felhozott többi érveit is, melyek közül csak kettő bir nyomatékkai: „hogy a Szentlélek ellen való bűn nem bocsátatik meg; és hogy az, mint közbenjáró, megtanít minden igazságra“ — meggyőző érvekkel czáfolván meg, észrevételeit igy zárta be: „Ha te a szentirás szavainak ezen helyes értelmét nem követed, szükségképen hypostasisaid hívésében és a három Istent vallók [tritheita] véleményében kell megmaradnod.“ *)

Ezek világos bizonyítékok arra, hogy az isten-egység eszméjének Erdélyben legelső határozott, öntudatos és tudományos rendszerben hirdetője Dávid F. volt; hogy az elmék országszerte s főleg Kolozsváratt már 1866. el voltak készülve arra, hogy azt, mihelyt concret alakot ölt, kész szívvel, hirdetőit tárt karral fogadják. Azonban, hogy ez az országban mégis nagy forrongást idézett elé, igazolják a gyakori zsinatok és zajos vetélkedések írott emlékei, * 2) melyek közül a thordai és

') Egyháztörténelmi Emlékeit, II. Dávid F. irod. emlékei. IX. szám.

2) a) A gyula-fejérvári első nagy hitvita a Szentháromságról, [Disputatio prima Albana sní.] mely ily czím alatt máig nincs felfödözve, de némely részét Dávid F. egyik vitairatában fentartotta. [Látható: Egyháztört. Emi. II. Dávid F. irod. eml. xiv. száma alatt.] Van rá vonatkozás a Sententia Concors . . . czímü könyvecskében is, de a két mü ugyanazonsága nem igazolható. b) Az erdélyi magyar papságnak a márczius 15-ki thordai zsinaton Blandrata és Dávid F. előlülések alatt készített és kinyomatott három pontú Hitvallása vagyis : Az igaz Szentháromságról való Egyetértése főbb pontjai. [Capita Consensus Doctrinae de vera Trinitate etc.] E zsinat egyéb iratai ma nincsenek meg- A szövegben ismertetve van. [Látható Lampe: Reform. Egyháztört. 147—148. 11.] c) Dávid F. és Blandrata i—vu. pontból álló: Vitatetelei és ellentételei. [Theses et Antitheses.] Ezek az elébb említett könyvecskében szintén megvannak. Lampe tévesen tulajdonítja csak Blandratának [idézett müve 149—150. 11.] d) Ugyan az erdélyi magyar papságnak a Dávid F. és Blandrata ezen vitatételeiről ápril 27. költ: ítélete. Ez is bele van foglalva a fenemlitett kis könyvbe. [Látható Lampe: id. műve 151—152. 11.] Az a), c), d) alatti iratok ismertetése látható : Egyháztört. Emlékek II. Dávid F. irod. emlékei xxx. a) száma alatt, e) Dávid F.-nek Károlyi Péterrel volt és fenismertetett: Szóváltása, f) Az erdélyi magyar papságnak. Dávid F. és Blandrata által Gyula-Fejérváratt 1566. ápril xxv. a királyi felség jelenlétében folyt vitatkozásra előterjesztett hittételek felől a május xix-ki maros-vásárhelyi zsinaton hozott: Egyértelmű végzése. [Sententia Concors], mely ugyan-