Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VI. 1560-1564
54 A N.-ENYEDI ORSZÁGOS ZSINAT. iránta való jóakaratát és érzületét tanúsító egy tény emlékezete van fentartva. Midőn a király 1564-n Segesváratt gyűlésen volt, [az 1561. óv téves, mert Segesváron 1564-n volt országgyűlés, végzéseit fennebb érintettem is] Dávid F. az ő jelenlétében nyilvános egyházi beszédet tartott a Szentháromság ellen; a fejedelem mosolyogván, az iránta való tiszteletnél fogva senki sem mert ellene mondani, a miből következett, hogy ez a veszedelmes nézet rövid időn sokakra kiterjedett a zsinatokan, a miket hívői tartottak, s a munkák által, miket nyomtatva a nép közt elterjesztettek.“ ') Az 1564-diki enyedi zsinat egykorú leírása, mely a medgyesi káptalan s az ágostai hitvallásuak püspöki levéltárában van fentartva, s egész kiterjedésében nyilvánosság elé hozva még nem volt, e bevezető szókkal kezdődik: „Miután Dávid F. a királyi felségtől a rendeknek Segesváratt tartott országgyűlésében nagy könyörgés után megnyerte, hogy Enyeden zsinat tartassák. . . .“ * 2) Schwarz K. szintén azt Írja: „hogy az 1564-ki segesvári országgyűlésen a vallásszabadsági törvény megújítása s a papságnak zsinatra Enyeden egybegyülése különösen Dávid F. sürgetésére történt. . . .“ 3 4) Haner is részben Dávid F.-nek tulajdonítja a szász papság hadi fölszerelvények szállítására köteleztetését, melytől azonban ők magukat megváltván, a teher a világiakra tétetett át, s igy vésztőkét váró és jósló ellenfeleik igyekezete meghiúsult. *) Ezután az adók általi túlságos megterhel éssel kívánták a népet a Kálvint követőkhez áttériteni — mondja ugyan ő. A magyarokkal és székelyekkel czélt értek, még a szászok közül is sokan megkedvelték tanaikat. Ennek megakadályoztatására eszközölte ki a szász egyetem az említett 1568-ki kir. rendeletet. Erre ők azon évi zsinatjokon hitvallásuk tanaihoz szilárd ragaszkodásukat újabban kijelentették, elhatározva, hogy attól, a mit egyszer igaznak ismertek el, soha el nem állnak. 5 6) Hermann szerint a szász eklézsiákra gyakorolt ezen kettős erkölcsi nyomás által sem érvén el Dávid F. óhajtott czélját, újra nyilvános zsinati vitatkozási eszközéhez nyúlt, remélve, hogy azt kieszközölvén, vagy pártjára téríti a szászokat, vagy ő győzetik meg tanai hibás-voltáról, s akkor csatlakozik hozzájuk, mely czélja bizonyosb elérésére behízelegte magát Blandrata, ®) a fejedelem udvari orvosa kegyébe, a kinek mind annál, mind az ország főrendeméi nagy befolyása volt. Keménye nem is csalta meg . . .“ 7) Erős szenvedély hangján s a helyzet élénk megvilágításával adja elé ez eseményt Schesaeus, a minek Haner szavai csak gyönge kifejezése. „Továbbá — igy szól ő —-*) História de Or tu, Progressu et Enina Haereseon. sat. 531. 1. 2) Dr. Teutsch 1). György ág. hitv. superint. által velem közölt egykorú adatból. 3) Archiv . . . Schwarz értek. 261. I. 4) Haner . . . 268. 1. 5) Haner . . . 270—273. 11. 6) Schesaeus ily magyarázatát adja nevének: Blandratae — Itali blande latrantis. Berethalmi zsinati beszéde, a többször idézett történ, gyüitein. 360.1. 7) Haner . . . 273. 1.
