Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

III. 1555

18

A SZÉKI ZSINAT S VÉGZÉSEI.

szentségek helyes és igaz értelméről, magyarázatot irt az apostalok cselekedetéről, 1546. zsidó nyelvtant, s evvel tudor! rangot nyert Bázelben; 1550. a krakkói püspök az ottani egyetemre zsidó nyelv tanárává hívta meg, de tanításába szőtt vallásos elvei miatt el kellett távoznia; onnan Pinczowba ment Olesinszky Miklós lengyel főnemeshez, kitől a szerzetesek eltávolítását, a kathol. isteni tisztelet megszüntetését s több merész újításra engedélyt kérvén, annyit megnyert, hogy udvarában az úrvacsorát az ő tanai szerint szolgáltathassa ki. Itt létében a lengyel reformatioról 50 pontból álló tervezetet dolgozott, de létesítése nem sikerült. 1551. május 8. a königsbergi egyetemre hivatott meg theologia és zsidó nyelv tanárává, hol Osiander tanártársával meghasonlván, aug. 23. már a brandenburgi fejedelemtől elbocsátatását kérte; megnyervén, oderai Frankfurtba ment, ugyan azon tantárgyak tanítására. Itt a lengyel reformatioról irt tervezetét kiadván, Musculus András tanártársával ellentétbe jött, a ki eltérő nézeteit 1552. szintén közre bocsátotta. E közben a zürichi lelkészek ellen is támadó könyvet irt. ') A brandenburgi herczeg Bukenhagent és Melanchtont kérte fel mindkét iró müve megczáfolására, utóbbi teljesítette is 1553. keresztelő szent János napján megjelent müvében, ') a minek következménye az lett, hogy Stancaronak Frankfurtból is el kellett távozni. Ekkor másodszor ment Lengyelországba, de nem soká maradt ott, mert Izabella híve Petrovich Péter orvosává fogadván, vele — mint egyik műve előszavában írja 3) — mikor munkácsi várparancsnok volt, elébb Magyarországra, később mikor temesvári várparancsnok lett, oda, végre helytartóvá választatásakor Kolozsvárra költözött.

Ez a nyugtalan elméjű, túlzásaiban vakmerő, kételyek támasztására mindig kész és képes újító volt Erdélyben a zsinati gyűlések s nyilvános hitviták indítója. Erdélybe jövetelét — 1553-ra téve legeiéi»b Sigler Mihály egykorú krónikairó emliti; utána Schesaeus, szintén egykorú, de a kinek évekkel későbbi keletű egyházi emlékirata; a többiek: Haner, Miles, Párizpápai mind ettől vették át közleményöket; Miles annyiban eltér, hogy kútfőt nem idézve, megérkezését márczius 22-kére teszi. De ez Sigler előadásával csak úgy egyeztethető, hogyha ő 1553. egyedül ment az I. Ferdinánd birodalmában levő Kolozsvárra ; Petrovicscsal csak a királyi biztosok onnan eltávozta után juthatott oda, midőn Munkácsról a Stöckel Lenárttal volt vitája folytán el kellett távoznia. Stancaro Kolozsváratt is azonnal terjeszteni kezdette elveit, s ezért az odavaló papokkal sok vitája volt. Sigler nehány szóban a vitapontokat is emlékezetben hagyta. „ Stancaro tanai szerint Krisztus az emberi nemnek mind megváltója, mind köz- * 2 3

') Stancari Fr. Apologia contra Tigurinos . . . 1551.

2) Responsio Philippi Melanthonis de Controversiis Stancari scripta in die festő Joannis Baptistáé in Arcé Dessaensi. A. mdliii. Impressa mdliv.

3) Veszprémi: Succincta Medicor. Hungáriáé et Transylv. Biographia, Viennae 1778. Centuria Altera. Pars Prior 187—192. 11.