Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
FERENCZ JELLEMÉBEN. 249 életunottság korában — ez a bit hatása! Ilyen volt a Dávid F. küzdelme. Ezt a hitet bírta ő. Kálvinnak érdemül hozza fel Beza, hogy követke-, zetes volt, elveiből egyet sem vetett el. Nizárd azt jegyzi meg rá, hogy ő középszerűségnek tekinti, ha valaki mindenben mindig a régit tartja meg. Ez elvet követve Kálvin sem lett volna reformátor, s Krisztus testét és vérét ma is úgy ennők és innék, mint a kapernaiták. A rósz vagy hamis elvről le kell mondani, a megismert igazságot elfogadni, ez a valódi ész sajátsága.. . Vádolják Krisztus felőli tanaiban ingadozással. 0 nem ingadozott, haladt a haladé koreszmékkel. A ki figyelemmel áttanulmányozza összes írásait, megtalálja benne azt az alapeszmét mindenütt, minden időben, néha mintegy fátyol alatt sejtetve, leplezetten, máskor nyíltabban és nagyobb világossággal, egyszer az alig felismerhetésig elhalványult színezéssel, máskor a megszólalásig kidomborítva — a korlátoló viszonyok, törvények és előítéletek mértéke szerint — mindig ugyanaz teszi az ő gondolatai magvát. Sokszor vaskényszerüség nyűgei közt mozog. Lesve lesik ajkáról minden szavát, zajougó nép veszi körül, fogaikat csikorgatva fenyegetik. A háttérben feltűnik a számára elkészített kereszt. Ilyenkor jól megkell gondolni a legbátrabb reformátornak is szavait. Késni kell tudni s bevárni az időt, kilesni az alkalom kedvezését. Nem annyiban ő volt ingadozó, mint a helyzet kedvezőtlen. Megtörténhetett vele is, a mit Pázmány Kálvinnal mondat Jézusról. „Krisztus beszéde — írja müveiben Kálvin — sokhelyt illetlen és éktelen, bizonyítása gyarló és erőtlen; hirtelenségből olyakat mondott, melyeket vissza kellett vonnia. Egyébiránt — mondja Pázmán — Kálvin a tridenti zsinat gyülekezetét is barmoknak, skofíumos szamaraknak, bolondoknak, disznóknak nevezte.“ *) Mondják, hogy vallása Ariusé. Tévedés. Szerinte Krisztus mindenekelőtt, semmiből született. Az egy-isten-eszmén, kívül nincs Arius és Dávid F. között közös... Possevinus Luthert is Ariánusnak mondta, Pázmány annak Kálvint, Luther reformatioját deformationak s a protestáns biblia fordítókat pibékeknek. Nem az igaz, a mit mondanak. Mondják őt Sabelliusnak. Ez is Istent egynek, de Jézust nem-születettnek [ingenitus] tartotta; Samoseta Pálnak, a ki mind a három isteni személyt egynek, az Atyának hitte s Krisztus öröktől fogva valóságát tagadta; Cerinthusnak, Ebionnak, a kik szerint Krisztus csak ember s a kik tagadták az ő feltámadását; jPhotmusnak, a ki szintén Sabellius és Samoseta nézetét vallotta, a miért az Ariánusok őt száműzetésre Ítélték.........S kik tették ezt — kérdi egyik müvében Dávid F. Az új Platonikusok szentiráson kívüli tanainak vak követői. Mik ezek? „Csak egy az Isten — mondják ők — Egy a legfőbb Isten, a ki magától való; azután van az ész, [Mens, verbum, imago, filius Dei\. Az egy nem szorul az észre, ez igen arra. Az ige = mens az első teremtmény, a teremtés magva [germen] isteni, de alsóbb Istennél, mert lénye van, második ok, Istennek alávetve ... íme honnan ') Kalauz . . . 309., 311. 11.
