Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
234 DÁVID F. ÖNVÉDELME. fellege borult volna a sze'p, vidám kinézésű városra ! Csaknem az egész város könyhullatás közt kisérte szeretett lelkipásztorát, a ki alig tudta hozzájoke pár búcsúszót kimondani: Isten veletek, engem többé nemláttok !J) A testes kövér férfi úgy elpusztult volt, bogy veje ölébe vette s s úgy vitte ki a szekérre. Tbordára értek, ott atyjafiai alig tudták megnyerni őreitől, hogy lássák; de a szekérrázás és a lég mostohasága miatt már akkor zavart kezdett lenni beszéde ; azt hitték, nem éri meg holnapot. OnnanEnvedre mentek s harmadnap Gyula-hej érvárra; azon nap az eddigi őrizet alatt volt, másnapra a prépostság épületébe vitetett. Alig vették le a szekérről, parancs jött, hogy menjen a fejedelmi udvarba. A kik a papok.közül hozzá akartak menni, megengedtetett. Fél óra telt el, míg felöltözött. Siettetik a gyűlésbe menni. Ily gyorsan kit válaszszon védőjének, nem tudta, mert senki sem volt mellette, a kivel szólhasson róla. A kiket megkért, vonakodtak; utoljára vejében nyugvók meg. Jer fiam! te légy mellettem. Az az Isten, a kit tisztelők, és a kinek igazságáért küzdők, velünk lesz. De hát az egyházat ki védi ? Védje azt is Trauzner — mondják. Megdorgálta őket Dávid F. s megmutatta, hogy nem illik, hogy az egyházat nem-papi ember képviselje. Válaszszák — úgymond Dávid F. veje — Sztárai Miklós urate's Óvári Benedeket, ő úgy is megtesz mindent ipjáért, a mit lehet. Megnyugodtak rajta s a veszélyek beláthatlan nagy tengerére kiléptek, bementek a fejedelem azon legnagyobb büszke palotatermébe, hol az ebédek szoktak lenni a fejedelmi darabantok kíséretében, néhány atyjokfiával együtt; beléptek a terembe; Dávid F.-et veje fogta kézen. A minta lépcsőkön felhaladtak, tömérdek számú ember állott fel, mely a szomorú játék látására gyűlt össze. Nagy szorongás közt bajjal tudott a beteg férfi a fejedelmi szék közelébe jutni, a szenvedés és kimerültség miatt lábain reszketve állott. A fejedelem megszánta s széket adatott. Első tekintetre megrettentő volt e gyülekezet. Kómában lehet ilyent látni. De az Ur híveivel volt s őket megerősítette. A fejedelem egyedül ült, mások, mintegy törvényszéket formálva, fennállottak, kétfelől hozzá közel a főpapság, azok után a fő- és középnemesség, a nagyobb rész más vallásu, csak kevesen az unitáriusok közül. Az átelleni részen jobb felől három sorban a vádlók, kiknek feje volt Blandrata, balfelől a magyarországi háromságosak s a szász papok közül is sokan; Dávid F. és társai a kétféle papságtól körülvéve és mintegy bezárva. Kanczellár Kendi Sándor a fejedelem nevében előadta: -hogy mivel az Isten elleni káromlások tovább már türhetők nem voltak, hogy a veszélyes tanok mérge mélyebbre ne hasson, az újítások tovább ne terjedjenek, fejedelmi tisztjének tartotta Dávid Ferencz urat eddig fogságban tartatni. Megtiltja, hogy más senki felhívatlanul a dologhoz hozzászólni ne merjen, mint a kik érdekelve vannak.“ Felállott Blandrata doctor, előadja, hogy ő kényszerítve van arra, a mit tesz. Eve múlt már, mióta felszólította Dávid Ferenczet, óvakodjék újítástól s másokat is mérsékeljen, de ő ') Vivite felices, quibus est fortuna peracta, Jam sua nos alia ex alüs in fata vocanmr.
