Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XIV. 1578-1579
224 DÁVID F. VÉGSŐ KÜZDELMEI. Jézus imádása vagy nem imádása, elégtétele s az előre való elrendelés kérdéseiről, sőt házi körében, bizalmasai, a többi papok és segédpapok jelenlétében is szólott ezekről. Blandratának mind templomi beszédei, mind házi magán eszmecseréi tárgyait két meghittje megirta, ez tudatta a fejedelemmel, a ki nem késett a thordai végzésben s e hiteles értesülésekben nyert jó alkalmat felhasználni. Országgyűlést hivott össze ápril 27.—május 5-re, melyen e szigorú végzés hozatott: „Értjük Nagyságod izenetét a religióban, minemü hallatlan és káromló innovatiók öregbednek, kit mi is mindenek felett első és fő dolognak Ítélünk lenni, ki miatt az országokat áz Ur Isten az ő csudatételei szerént meg is bünteti és eltörli, — hogy erre gondot viseljünk nagyságoddal egyetembe, hogy evvel is az Ur Istennek reánk következendő haragját és büntetését ne ingereljük. Tetszett erről, hogy mind mostan, mind jövendőben valami innovatiók vannak vagy lennének, ennek előtte való statútumok szerónt, minden haladék nélkül hivassa elé az innovatort és mind a két religion való superintendensek által, kik mellett Nagyságodnak is mind a két religion való egyenlő számú főemberi legyenek, inquiráltassanak, és ha nyilván való innovatoroknak convincáltatnak, Nagyságod priváltassa és removeáltassa ah officio. Ha azután is nem szűnnék hinteni efféle újabb haeresist, Nagyságodnak authoritása legyen érdemek szerént, valami büntetéssel akarja megbüntetni tanácsival egyetemben. A kik pedig vocatióhan nem volnának, kik tisztektől nem priváltattanak, hanem csak terjesztik az efféle tévelygéseket, azokat is ezen módon a dolog kinyomozása és itélethozás után büntesse érdemek szerént“ 1). Dávid P. mintha az országgyűlés végzése nem is őt érdekelné, ment eddigi útján. Aratás után ismét zsinatot tartott, az egyház ügyeit elintézte, a napirendre jött hittani kérdésekről az eddigi irányban eszmecsere folyt. Az ismert két ellentörekedésü pap Blandratának ezt is tudomására adta; Bikfalvi Imre esperes, egyikök, Szathmári István veje három tételt, melyet a megvitatott tanokból állítólag Dávid F. szövegezett2), maga vitte Gyula-Pej érvárra Blandratához, a ki ennek következtében levelet irt Dávid F.-nek, óvta őt, hogy a thordai zsinati végzésben bízva a házánál, a templomban és zsinaton közelebbről hirdetett tanait ne terjeszsze, mert ha a fejedelem megharagszik, ő vagy Dávid P. helyét elveszti. E különös indokoláshoz még az is járult, hogy a 3 tételre maga 30 ellentételt irt; a mikre Dávid F. a „ Kis-köny vecske “ [Libellus parvus] czím alatt 3) felelt s azt Gyulai Pál hívétől elküldötte a lengyel királyi udvarban élő egykori pártfogójához Békés Gáspárhoz. E könyv eltűnt, ha jezsuita kézre jutott — hihetően örökre. Tartalmáról van fenn egy levél, mit a lengyel unitárius papság Socininek adott, mikor ő Dávid P. megtérítésére Erdélybe jött s a melyben azon hittani elvek vannak kifejtve, a miket fennebb feladói Dávid P. tételeinek ') Erdélyi Országgy. Emlékek. III. köt. 1877. 125. 1. 2) Egyháztörtén. Emi. II. Dávid F. Írod. eml. xxxvn. sz. 3) „ „ „ „ „ „ „ XXXVII. sz.
