Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

XII. 1571-1575

A KÖNYV-VIZSGÁLAT VÉSZES HATÁSA. 203 nél indokul, úgy ez a zsinati tanácskozások eredményeinek nyilvános­ság elébe jutásában akadályul volt. Ez a lutheránus egyház történetének nem tartozik lélekemelő mozzanatai közé, s az általa a magyar unitá­riusokkal egyformán sújtott szász utódoknak idő teltével sokszor volt oka eszabadságellenes szövetkezést megbánni; a fejedelem fényes törté­neti nevére pedig a vélemények és sajtó korlátozása által a hit- és lelkiismeretszabadságnak lenyűgözése sötét árnyat vet. így tett Julia­­nus császár a keresztényekkel, eltiltva őket a pogány könyvek olvasá­sától '); Domitianus a philosophusokat kergette ki Rómából * 2) s könyveiket pusztította 3); indokuk az volt, hogy ha azok a keresz­tény vallás várába a tudományok ezen fegyvereivel felkészülve hatol­nak be, azt lerombolni, s a tisztább vallásnak, az Isten észszerűbb tisztelésének meggyűlt világa többé kioltható nem lesz, mig a tudományok szeretetének kialvásával az ész világa is lassanként kialszik. E rendelet azonban legvészesebb hatású volt az alig megalakult unitárius egyházra és püspökére. Elnémult nagy időre a zsinatok nyelve s Dávid F. ébesszólása. Sűrű köd fogta el a nép látása elől az igazság lelkét s a szabadabb hitelvek terjedésének útai el-, csatornái bezárattak. Ez egyház története évlapjain, tudósaik ismeretlenül ma­radt neve és életrajza után, kézírásban hátra hagyottakul bejegyzett müvek hosszú sora egy kínos sóhajt csal ki ezereb szivéből, e tilalom kegyetlenségeért, mely az unitárius szellemet önhatalmilag börtönbe zárta, számon kéri és elégtételt követel azon lelki kincsekért, melyek a hallgatás e szomorú korában gyümölcsözetlenül hevertek, kárával a nemzeti irodalomnak és miveltségneb. Az a valóban szép jelmondat, a mi Erdély történetében e fejedelem nevéhez fűződik, hogy Isten hár­mat tartott fennn magának: „a semmiből alkotást, a jövő tudását, s a lelkiismeretek fölött uralkodást“4) — utolsó pontjában,uralkodása val­lási tárgyú összes tényei által valótlanná van téve. Ot II. János [Zsigmond-tól] annak vallásos meggyőződése választotta el, utóda választásakor mint fő akadályt érvényesítette erős versenytársával, Békéssel szemben, unitáriusságát; 1572. febr. 18. Listhi János vesz­prémi püspöknél s magyar kanczellárnál azon ténye igazolására: miért nem tett Miksa királynak nyilvános esküt ? az unitáriusokat használta fel. „Nem kell csodálkozni ezek erkölcsén - úgymond — mert ezek nemcsak emberek közt, de mennyei dolgokban is ilyen acutusok és professiójok az, hogy a kit akarnak, megfosztnak tisztétől, a kit akar­nak, öregbítik. A Krisztust istenségétől, a Szenttelket an esseniiától fosz­tották meg, s a gyermeket keresstség nélkül is üdvözítik . . .“ 5) Már ez ’) Jacobi Goclofr. Orat. de Areanis Juliani Imperat... Opera minora . .. 315. 1. 2) Svetou ... 10. Dio Cass. . . . lxvii. 18. 1. :>) Tacit. Agr. 2. 1. *) Hauer . . . 295. 6) Erdélyi Orszdgyy. Emlékek. II. köt. 526. 1.

Next

/
Oldalképek
Tartalom