Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XII. 1571-1575
192 dávid p. két önvédelmi irata. veheti. Kárhozatról nincs emlékezet. Az ríj szövetség nem szól a földről, Jézus országa nem világi; nem parancsolja, hogy más országát vagy marháját fegyverrel elvegyék ; még ha valakit boszuság ér is az igazságért, tűrnie kell és megbocsátni. Különbözők a szentségek is. Az ó-szövetségi körülmetélkedés csak a férfiakat illette, az ríj szövetség keresztsége mindkét nemet; amaz az Abrahám maradékit, a zsidókat, ez minden népeket; az vérontással, fájdalommal és sírással járt, ez családi öröm ; amott az áldozat szentsége a husvéti bárány, itt az úri vacsora, nem neki áldoznak tulkokat, Krisztus önmagát áldozta fel az emberiségért. Különböző a két isteni tisztelet. Az ó-szövetségi külső pepecslésben állott, mely sátorhoz, templomhoz, a frigyládához, oltárhoz, a Lévi nemzetségbeli papokhoz volt kötve; naponkénti véres áldozatot, reggeli és esteli gyertyaégetést, különbféle tisztitkozást, tömjénezést kívánt, ének, muzsika és trombitaszó kellett hozzá; e nélkül a nép nem tudott el lenni; megválasztották az étkeket; Áron papnak s a többi papoknak és levitáknak különböző öltözete volt, zsákba öltöztek, hamuba, porba feküdtek. Az új szövetségben ezek nincsenek meg, Krisztus nem köti testiekhez és helyhez az isteni tiszteletet; nem testi, de lelki áldozatot kíván, Istennek lélekben és igazságban imádását parancsolja; eledelek válogatását nem rendeli; a zsidó és nem-zsidó közti különbséget, sátort, levita-papságot, különböző öltözeteket, kenetet, véráldozatokat eltörölte; nem követeli, hogy hamuval hintsék be arczukat, de inkább, hogy azt megmossák, az isteni tiszteletben a külső képmutatást tiltja.“ ]) „A ki — úgymond Dávid F. a két szövetség közötti különbséget nem tudja, Mózest Krisztussal, a törvényt az evangéliummal összezavarja, felcseréli a leendőt és valót, a betűt és lelket, a földit és égit, a keresztényből zsidót csinál, az örök életet feledi, a szentirásokat nem érti: mi a teremtés, a halál, Krisztus testével élés, mennyben létei, a világból és pokolból lenni — fel fogni nem képes p) nem tudja, hogy a törvény harcz, félelem és rettegés, az evangeliom a kegyelem, szeretet és lelki vidámság.2) Itt van forrása a pápistaság sok értelemnélküli tudományának. Mindenünnen veszik a bizonyságot, összezavarják Mózes törvényét s Krisztus evangéliumát, az ó-szövetségi egy Istent, az uj szövetségi Krisztussal, egyik tulajdonságát a másikra ruházzák; elfeledik, hogy Pál a törvényt betűnek nevezi, mely holt állat s megöl, az evangéliumot léleknek, mely megelevenít és éltet; a törvényt olyannak, mely a kövekbe faragtatott, az evangéliumot, mely a szivekbe van beírva.3) Az ó-szövetség fiai gyermekek voltak, gyermekek tanitása alatt, rabszolgák, nem szabadosok; az evangeliom alatt Isten fiai, Krisztus barátai az emberek.4) A pápának inkább tetszettek Mózes törvényei mint Krisztuséi. Fegyvert adott a fejedelmek kezébe, hogy ő is azt foghasson. Mint a zsidók Sión hegyén Jeruzsálemet minden zsidók fejévé tették, úgy ő Rómát az egész világ urává, hogy minden tőle i) i) E-F-G—H iveken. ’) 2) 3) 4) 6) o) H—I—K iveken.
