Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)

XII. 1571-1575

DÁVID F. KÉT ÖNVÉDELMI IRATA. 189 terhe alatt. Elnémult minden . . . E fenyítés ma is írva van a császári rendeletek közt. ') Nem csoda, ha a javítás nehéz. Elrettenti az embe­reket az igazság követésétől a világ Ítélete, kárhoztatása, a gyalázatos halál, melvlyel megölik a jámbor keresztényeket, kik megismerték az igazságot, s nem akarnak megmaradni a bálványozásban. Yolna mit feleljen ellenfelei káromlására, igazsággal tudná meghamisitni őket; de az igaz boszuálló Istenre hagyta magát, s arra az igazságra, melyet igéiből tanult és tanított; hiszi, hogy szemei látják az álnokságot s megbünteti, igazságát előbbre viszi, a csalárd nyelvek ellen őt meg­oltalmazza. 0 adta tudniok azon idő elérkeztét, hogy hív választottit egybegyüjtse, a jelek mutatják is, hogy immár a vég nem mesze van... Isten híveinek nem szokása perpatvarkodni, ügyöket nem szidalmak­kal oltalmazzák, a mi nem szükséges és viszont szidalmat szül; hanem megmutatják együgyüen az igazságot, s az ellenfél bizonyságait erőt­lenné teszik. Az ócsárlást az ellenfélre hagyják, a kiknek polyva és pozdorja minden, a mi vélekedések ellen van: hányják vetik deáksá­­gokat, bölcsességöket, tudományukat, nem gondolva meg, hogy az Isten e világnak bölcsességét gyakran bolondsággá tette . . . Gondolkozott felőle — folytatja tovább -— hogy hagyjon békét a jámboroknak fel­­fuvalkudásukban s ne szóljon semmi írásukra, melyekben derék felelet úgy sincs; de némely okok rá bírták. Ellenfelei az ő vallásos Írásait eretnekséggel s hamissággal vádolják; meg kell mutatnia, hogy meg­tudja azokat oltalmazni a szentirásból, honnan vette, hogy az ő igaz­sága s az ellenfél hamissága kifessék. Nekik Isten ezen fegyverénél egyebök nincs. . . Azok gúnyolódva kicsin füstölgő szikrának neve­zik vallását. 0 Istenre és szent akaratjára bízza ezt; oly nagy tüzet tud az belőle gerjeszteni, mit ők, a római Babel fejedelme egész pilés­­ses seregével meg nem tud oltani; mert az igazság igen erős és ha­talmas paizsa van. Másik ok az, hogy hazugságokkal s rágalmakkal illetik őket, mikre ha nem felel, a kik nem ismerik s tanítását nem hallották, elhiszik, hogy méltán kiáltják rá. Harmadik ok, hogy a kik­ben az igazság szikrái immár felgerjedtek, hallgatásában megbotrán­­koznának. Végre, hogy az által mások is a szentirás vizsgálásara ser­kentessenek , hogy a hamis tudományt megismerjék, az igazságról meggyőződjenek s igy nyugtassák meg lelkiismeretűket. Nem vezeti bosszuállás, nem tisztességkivánás, sem más külső tekintet; csak az, hogy az egy Atya Isten és az ő Fia dicsősége előmozditassék, a válasz­tottak Isten igéjében épüljenek, a feketét a fejértől, az igazat a ha­mistól megkülönböztetni tudják, mennyei szent Atyjokat igazán hív­ják segítségül és dicsőíthessék. Nem látja szükségesnek — igy végzi szavait — hogy könyvét pártfogójának erősen ajánlja; mert tudja, hogy az ellenkező fél tudományát hamisnak ismeri; azt sem mondja, hogy írásaikat ne olvassa, sőt kéri, hogy olvassa el, s úgy ítélje meg: me­lyik fél követi magyarázatában inkább a szentirást.“ 2) *) a ív, anj—anij levél. -) b ív, by—bmj levél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom