Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
I. 1510-1550
SZÜLETÉSIDÉ JE S IFJÚSÁGA. 3 Azon három felvonásos vígjátékban, melyet a hagyomány szerint 1567-n deczember 4-n Válaszúton [Erdélyben] adtak elé s melynek tárgya volt: »Melius Péternek és Dávid Férencmek az Isten háromsága és egysége fölötti hittani vitájók s annak következtéién Debreezen városában a bírónak és nehány előkelő polgárnak az umtáriusokhoz áttérése“ az utóbbi többnyire Varga Ferencz giínynéven fordul elé r), s minthogy e vígjáték az ő érdekében Íratott, hihető, hogy származásában nincs tévedés. Melius nemcsak a Dávid F. erkölcsi s szellemi értékét akarta csekély születése által kissebbitni — a kit pedig némely Írók, bizonyitatlanul, szintén egy somogyi juhász fiának írnak — hanem gyakran érv gyanánt is ezt használta, a mi nem bir több súlylyal, mintha Wicleffnek ismeretlen származását, Huss atyjának fa-hordári sorsát vetnék ellenébe. Kant atyja is takács volt, Fichteé nyerges. A bölcsészvilág e két nagysága kissebb-e ezért ? érdemök csekélyebb-e ? . . . Miles, Haner, Czvittinger és más, egy-két századdal később élt szász Íróknak felőle való értesítései csak óvatosan fogadhatók el; mert nem egykoruak, forrásukat nem mondják meg s Dávid F. irányában lutheránus hitvallása s vélt szász nemzetisége elhagyása miatt elfogultak. Haner egyedül hivatkozik Hermann Análecta-vca 2); de a ki szintén alig élt hozzá nehány évtizeddel közelebb. A többnyire egymás fölfogását után mondó ezen irók ítéletei közül Dávid F. ifjúságára vonatkozólag Czvittingeré látszik némileg értékes életirati tartalmúnak s tárgyiasságáért elfogadhatóbbnak. »Alig hagyta el Dávid F. gyermekjátékait — írja ő — első oktatása a hazai — tehát hihetően a kolozsvári és gyula-fej érvári — iskolákban történt, s tanítóinak hív vezérlete alatt oly dicséretes volt előmenetele, hogy elméje ragyogásával kortársait nemcsak feljülmulta, de jeles tulajdonai által ismerőinek várakozását is meghaladta. Később igyekezete egész erejével a theologiai tudományoknak szentelvén magát, elméjét pedig a szükséges nyelvek ismeretével gazdagítván : tanulmányainak sokoldalúsága mellett a dialektika és ékesszólás fegyvereit oly bőv mértékben szerezte meg, hogy a küzdtért különböző viták alkalmával hallgatói közbámulatára és tapsai közt legtöbbnyire győztes ként hagyta el.“ 3) A kik a szász tudósok közül Dávid F.-ről írtak, Schesaeus Keresztély volt közelebbi ismerője, a ki 1558-n kolozsvári szász prédikátor s oly nagy tisztelője volt, hogy egy azon évben kinyomtatott müvében 4)dicsverset irt hozzá. »Te hív megfontolással jársz tisztedben — úgymond — az eretnekeket igaz érvekkel némitod el, s ha testök elvész is, leiköket igye -') Szent-Abráhámi L. Mihály kéziratban levő Unitárius Egyháztörténete 110. 1. Fosztó- Usoni István kéziratban levő hasonló müve I. köt. 102.—181.11. a székely-keresztúri unitár. középtanoda példányában. 2) Annales Ecel. Rer. Transylv. ab A. 1520 gestarum .... Autliore Davide Hermann. 1659. 3) Davidis Gzvittingeri . . . Specimen Hung. Litt. . . . Francot, et Lips. A. MDCCXI. 114. 1. 4) Elégia de faisis prophetis .... Egyluíztörténelmi emlékek I. Oklevelek .... szám. 1*
