Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
XI. 1570-1571
170 MELIPS VERSES POLÉMIÁJA. jában is ]) ben van: „kötelezik magukat, bogy a pápisták és Dávid F. vallását és más hasonlók tévedéseit igyekeznek a lehetőségig megczáfolni“, a zempléni esperességi esküformában pedig: „hogy az Arminius, Dávid F. és más Anabaptista eretnekeknek erejök szerint ellenállnak“ * 2). A mint ezekből látszik, a Dávid Ferencz és unitárius hitelvek irányában való ellenhatás egész Közép-Európára kiterjedő mérvet vett. Három ország hittudósai szellemi erejének lánczolatos egybeköttetése s egyetértő működése állott szemben egy férfi s egy szülendő egyház egyedül, erőszak nélkül, föl nem háborítható keresztény szelídséggel vívott harczával, mig ellenfelek valamennyi irata és könyve éles polemikus jellegű, epével és gyülölséggel teljes, vitájok úgy mint cselekvésmodoruk üldözés szellemétől áthatott. Károlyi prédikácziói alig viselhetik e nevet; inkább vita- vagy gúnyirat, melyben Dávid F. Basilius István és Heltai Gáspár a leggyalázóbb kifejezésekkel vannak illetve. Hasonló a többiek tartalma is. Mindent feljtil múl azonban Melius verses irata 3), melynek Magocsi Gáspárhoz intézett ajánlólevelében Dávid F. és Blandrata ellen ily helyek jőnek elé: „Látom, hogy e hamis vadkanok az Isten szőlőjében, néhol erővel, néhol álnok szép szin alatt pásztorságnak és angyalnak képében jőnek be a juhok aklába, öltözvén ők — az ebek és farkasok — juhok ruhájába. Igen megüték és meghányák az undok vadkanok agyaros, éles, hamis fogokkal, hamis tudományokkal az igaz szőlőtőkét, a Jézus Krisztust, az élő Isten örök született Fiát, úgyannyira, hogy gyökerét ugyan sok helyen meg is sérték, sok emberek szivében megalázák, és szinte vad szőlővé, új, idegen Istenné tevék, örökkévaló fiuságát és istenségét megtagadák 4 *). Undokabb bálványozok azok annál — igy folytatja tovább — a ki bálványozó, mert a teremtett állatból csinálnak bálványt . . . Valaki tagadja a Krisztust, hogy nem egyenlő Isten Atyjához, nem egy Isten Atyjával, nincs annak Istene. . . 6) Megáldja Isten a Dáviddal egyetemben, kik e vadkanokat, rókákat kergetik, kínozzák, égetik, mint Isten parancsolja [Móz. IV. 22., V. 13—17., 18.], hogy megöljék a hamis prófétát, mint Ilyés levágatá a Bál papjait [4. Kir. 23.], mint Isten mondja, hogy megöljék az eretnekeket . . . Valakik Krisztus örök születését tagadták, undok halállal holtak meg, mint Ebion, Cerinthus, Arius, Servetus, Alciati, Gentilis sat. . . . Isten éltesse ő nagyságát Ungnad 6) Kristóf urat — ezek végszavai — az egri kapitányt, hogy a rókákat, kanokat kergeti. Ti nagyságtokat is kérem, valahol vagytok, a Sámson rókáit kergessétek, a megért búzát ne hagyjátok felgyújtani“ 7). ') Lampe . . . 720. 1. 2) Lampe . . . 725. 1. 3) Igaz Szentírásból kiszedett ÉneJc . . . 4) A ív, Ay levél. 6) A ív, Anj 1., 2. old. 6) A könyvben akkori kiejtéssel Ungnod van Írva. 7) A ív, Amj levél.
