Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
DÁVID FERENCZ HITVALLÁSA ETNIKAI RÉSZE. 165 nünk kell. A törvény tökélye a szeretet, s a ki szeret, betöltötte azt. [Rom. 13.] A szeretet a törvény összesége és vége. Krisztus szerint a törvény teljessége a szeretetben áll. A ki szeret nem oroz, nem öl .. . A menyegzői rulra, melyben járni kell, a ki a Krisztus menyegzőjéhez járul, a szeretet. Az azon olaj, mely azok lámpájában örökké ég, a kik azt az Isten országában a hit által meggyujtották. [Máté 25.] Fenséges a szeretet útja [I. Kor. 12.] A szeretet épit, fentart, megmarad. A szeretet kegyelmes, nem álnok, nem felfuvalkodó. A szeretet nem gyűlöl, nem önző, nem boszankodik, gonoszát nem gondol, az igazságtalanságban nem gyönyörködik, de igen az igazságban. A szeretet mindent elvisel, eltűr, mindent remél. A szeretet a tökéletesség kötele. [Galat. 3.] A szeretet királyi törvény. A szeretet a valódi szabadság, mihez a szolgaság félelme nem járul. [I. Péter 4.] A két legfőbb parancsolat is ez: Higyj Jézus Krisztusban, szeresd embertársaidat. A szeretet felmagasztal, eltakarja a bűnt, összesiti a választottakat, Istent a világgal, az embereket Istennel. Szeretet a világ éltető lelke, a jók legfőbb kincse. Szeretet nélkül nincs boldogság a földön és semmi sem kedves Isten előtt, tökéletessége a nélkül kimagyarázhatlan; embernek legfőbb dolga: Istent és embertársait szeretni! . . . “ Ez Dávid F. hitvallásának ethikai tartalma, a mit ő mintegy gyupontba fogva össze, a következő gyakorlati irányú kötelességi fogalmakban fejezett ki: „Krisztus országának igaz tagjai megismerteinek arról, ha hiszik az egy igaz Istent, Jézus Krisztusnak szent Atyját és a szűztől születet Jézus Krisztust, úgy, a mint azt az apostali hitvallás tanitja; ha elhagyván a bálványozást a szabad eklézsiák tagjává lesznek, ha elméjök és erkölcsük megújulása által újonnan születnek ; ha hitben, félelemben és reményben élnek és járnak Isten és emberek előtt; ha az élet keresztéit béketürően viselik; ha jót kívánnak azoknak is, a kik őket átkozzák; ha buzgók az imádkozásban, hallgatják a szent beszédeket s az egyházi szentségekben gyönyörködnek ; ha a szegényekről nem feledkeznek meg s Isten egyháza ügyét előmozdítják; ha hitvallásuknak megfelelnek s mások ügyeibe nem avatkoznak, hitökről számolni mindig készek; ha a hit dolgában senkit el nem ítélnek, hanem az Ítéletet az eklézsiára bízzák; senkit nem bántalmaznak, nem gyűlölködnek, nem irigykednek, nem kevélykednek és nem bosszúállók; ha az árvák és özvegyek ügyét felveszik s személyválogatás nélkül mindennek igazságot szolgáltatnak; ha irgalmasak, szelídek, békeszeretők, alamizsna osztogatok; ha készek mindig a megbocsátásra s a nap haragjukon soha sem megy le; ha a polgári hatalom iránt engedelmesek, nem röstek, serényen s híven munkálkodnak ; ha vallásáért senkit megöletni nem kívánnak, mert a Krisztus a gyengéket támogatni parancsolja, az eltévedteket a jó útra vissza vinni, nem elveszteni, a konkolyt az aratás idejéig ki nem tépni . . . Kövessük hát a szeretetben Istent, ki egyetlen Fiát szeretetből érettünk áldozatul adta; kövessük ennek példáját, ki magát az emberi nemért a kereszt gyalázatos haláláig alázta meg, arra tanitva követőit, hogy a ki Isten országában legnagyobb akar lenni, legyen legkisebb . . .“
