Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
Í62 A KRISZTUS ORSZÁGÁRÓL IRT KÖNYV. kifejtve nyilvánosság elé bocsássa. E czélra irta: „Krisztus országáról első könyv, az Autikrisztus országáról második könyv“ czíniü müvét. x) El is jött volt ideje, izgatottan várta az ország, s midőn megjelent, örömmel fogadta a nagyobb rész s káromomolta a másik. Ez is azok közé tartozik, a mikből alig található ma példány. Elpusztították, megégették . . . E könyv bizonyíték arra, bogy ő a régi apostali egyszerűségre igyekezett vissza vinni az új egyházat s reformatori missiója tiszta tudatával birt. Minden vallásnak bírni kell ethikai tartalommal. Hosszas liittani munkásság után Dávid F. végre erről is kifejtette nézeteit, Isten országának oly magasztos képét tüntette fel, Jézus erkölcstanát oly vonzóan adta elé, hogy hívő ember s keresztény lélek áhítattal gondol megalapítójára s tisztelni kénytelen lelkes hirdetőjét. A könyv tartalma s egyszersmind Dávid F. sajátul fogadott erkölcstanainak szépségei a VII. és IX-ik fejezetben érnek tetőpontra, feltárva keresztény lelkülete s nemes kedélyélete egész gazdagságát. Dávid F. ezt is mint más, nagyobb szabású s merészen irt müvét a fejedelemnek ajánlotta, mely a könyv czélja, az iró és az akkori vallási viszonyok ismerete szempontjából igen érdekes adatokat foglal magában. „Gyakran gondolkozván — igy szól — Krisztus újjá születő országában a kegyesség és szeretet müvei csekély-voltáról s a hívek meghidegüléséről: okát abban találta, hogy az embereknek Isten felőli nézetei tévesek, bálványokat imádnak, az engesztellietleuség magvai elhintvék az egyházban, fenhordja fejét a dölyfösség lelke, vérontásra készt a bosszuállás. Konstantin császár és Sylvester pápa behozták a háromságos Istent és kettős Krisztust, a zsidó istentisztelet papi ruháit és szertartásait s Krisztus ifjú nyáját Isten igéjének tiszta értelmétől concilumi végzésekkel s emberi találmányokkal elhajlitották. A kik ezt tették, nem Krisztus, de önmaguk dicsőségét keresték, üres szavakkal s czeremoniákkal cserélték fel annak üdvös tanait; a mi hogy az ő eklézsiáikban el ne terjedjen, miután az Egy igaz Istenről és annak egyetlen Fiáról 2) tanaikat már megismertettél., eljött ideje, hogy e könyvet is kiadják s a híveket fokozatosan felvilágosítsák Krisztus országáról, melyben a hit, remény, szeretet és öröm lakozik, oly czélból, hogy a kiket eddig élőszóval és Írással az üdv útjára téritni nem tudtak, a szeretet müvei és kegyes társalkodás által bírják rá. S mivel az igazság ellentétek által tűnik ki legjobban, előadják a beretvált fejüek sátáni országának leírását is, a kis gyermekek kereszteléséről irt s a könyv végére fölvett értekezéssel együtt, egyházuk nevében a fejedelemnek ajánlva azt oly végre, hogy általa a szeretet cselekedetei gyakorlására hajlandóbbá legyen, a Babylout annálinkább megvesse s az igazság terjesztésére föllelkesüljön. Kérik, hogy mint eddigi könyveiket, ezt is kegyelmesen védelmébe fogadja.“ . . . Ezután a keresztények tusakodását s egymásnak fegyverrel üldözését megróván: a szellemi harcz földi fegyverekkel vívását őrültségnek ') Egyháztört. Emlékek. II. Dávid F. Írod. adatai XXV sz. ) n n » íj » » j) XI. sz.
