Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
154 SZÉP HELYEK ÉS RÉSZEK. lesznek olyanok, kik az Atya akaratját nem tisztán s igazán hirdetik, hanem sötétséggel összeelegyitik. Pál panaszkodik [Filip I.] hogy már az ő idejében nem tisztán kezdették volt hirdetni Isten igéjét. Mikor Ázsiából kimene Bómába [Apóst. cs. 20.], öszvehívta a tanítókat s igy szóla hozzájok: Ti tudjátok, az első naptól fogva, hogy bejöttem Ázsiába, mind az időtől fogva veletek voltam, szolgálván az Ur Istennek alázatossággal, könyhullatással és kísértetekkel, melyek én rajtam lőttek a zsidók kételkedéséből; hogy semmi hasznos dolgot el nem titkoltam tőletek, hanem megjelentettem közönségesen és mind házanként, tanúbizonyságot tevén zsidóknak és pogányoknak az Istenhez való megtérésről és a Jézus Krisztusban való hitről. Nem kíméltem magamat, megjelentettem az Ur Istennek minden tanácsát. De nem sok idő múlva támadnak közöttetek férfiak, kik eltékozolják a nyájat, meg nem maradnak az igaz tudományban és a helyett az ő gondolatkokat veszik be . . . Timotheushoz pedig igy szél: Kényszeritlek az Istenre és a Jézus Krisztusra, hogy eszedbe vedd a mit mondasz. Isten adjon neked igaz értelmet mindenekben ... Mi szükség lett volna — kérdi — Pálnak tanítványát megesketni s könyörögni érette Istennek, hogy a Jézus Krisztus felől való evangéliumban megmaradjon, ha nem tudta volna, hogyjövend idő, melyben nem a megfeszült Jézus Krisztust prédikálják, hanem rajta kívül mást? Szent János is ugyan ezt prédikálja, hogy jól eszökbe vegyék magukat, ha Istennek fiai akarnak maradni. Arról a Krisztusról kell vallást tennünk — úgymond — a ki testben jött el, nem azonkívül, a ki fogantatott Szentiélektől és Szűz Máriától született. Csalárd, ki nem igy vallja Jézust, s ez az Antikrisztus, a ki megcsalja a népet, eltagadja az igaz hitet, kétfelé szakasztja Krisztust, egyik ember, másik nem ember, hanem Isten. így csúszott be lassanként a tudománynak meghomályositása, eképen kell kigyonláltatni és a világosság gyertyájának meggyujtatni. íme, értjük — igy végződik az első rész — hogy szent Pál, Krisztus és az apostalok mind megjövendölték az Istenről és Krisztusról való igaz tudomány meghomályosodását, a mi meg is lőtt volt ... A második részben meg van mutatva: ki a csalárd kígyó, a ki mérgét kiönti az emberi nemzetre, a ki megöli az Istennek szentéit és kárvalló beszédet szól Isten ellen. Ez az új Babylon ura. Vedd jól eszedbe. A kígyó az első embert elveszté, mondván, egyék a tiltott fa gyümölcséből s hasonlatos lesz Istenhez, s testi halált szerze vele neki és maradékinak. Azonképen vivé a Krisztustól újonnan teremtett embert tévelygésre a pokolbeli ördög s mérgével megsebesité. Ez a kígyó, mely elvonja az emberek lelkét Krisztustól s örök nyomorúságra viszi, a kik neki szolgálnak, pilisét s bélyegét viselik. Ezeket az irás mondja, nem én — mondja Dávid F., — szóval: valami álnokságnak titka és valami ellensége volt a népnek test szerint, az mind meg volt az Antikrisztusban, a ki kígyóként mérgével itatta a királyokat s fegyverrel kergette az igaz okát. Ez az, a miről szent János Írja, hogy az igazság meghomályosodott, az anyaszentegyház elbujdosott, azokat, kik a Krisztus hitét vallják, mindjárt Assis-ba küldik azok, a kik Babyloniában bársonyban járnak. Erre
