Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
A KIRÁLYNAK A VITÁBA VEGYÜLlSSE. 143 mélyese szintén elútasitotta magától a vádat. „Igazsággal nem mondhatjátok — ngymond — hogy én valakit közületek szidalommal illettem volna, hanem mikor szertelenködtetek és a községet felinditottátok, tisztem szerint megszólítottalak, és a mikor fenyítékkel szólék amoda, a községnek szóltam, nem ti nektek ... De értem, mit kívántok: hogy ti magatok lennétek mind peresek, mind birák, ezt pedig az igazság nem mutatja . . .“ Most a nyilatkozat sora Dávid F.-re jött. „Kérte az Istennek híveit, hallgassák meg beszédét. Péter ur és Gáspár ur mindketten kívánják, hogy ő tőlek megítél tessék, s Ítélet után megbüntettessék, hogy vele is úgy cselekedhessenek, mint Egri Lukácscsal Kassán; mert — azt mondják — addig sem ő felségének, sem ő nagyságoknak, meg nem csöndesedik szivek és lelkiismeretek, ítélje meg minden keresztény, micsoda lélektől vezéreltetik az ellenfél, nem mindenben a pápát követi e ? Mikor ennek előtte való időkben Isten igazságát kinyilatkoztatta, nemde a pápások egybegyűltek, a királyoknak és fejedelmeknek azon könyörgöttek, hogy a Luthereket Megfogják és megöljék? S megfogván őket, arra kényszeritették, hogy az igazságot visszamondják? Az Isten kezében van — úgymond — ő szabad vele, mit bocsát rá; de ő mindeneket kész elszenvedni az igazság mellett, melyet tanított, mert eleitől fogva tanításának czélja csak arra nézett, hogy az egy teremtő Isten megismertessék és felmagasztaltassék, ennek pedig egyetlen egy fia, a Jézus Krisztus, a ki fogantatott Szentlélektől és született Szűz Máriától, ki bűneinkért a keresztfán megholt. Ha azért szenvednie kell, örömest, jó lelkiismerettel szenved, senki gratiáját nem kéri, félelemért avagy kedvért vallását meg nem változtatja, mint ők, kik ezelőtt elhagyták az állatot és személyt, azután három különböző tulajdonságot találtak, most pedig ismét az állat és személy mellé állottak“ '). Okunk volt rá, hogy elálljunk — mondá Melius — de most már valljuk s be is bizonyítjuk. Erre Dávid F. megjegyezte, hogy a Zakariás által említett hadakozó Jehovánál, a kit az olajfák hegyén álló Jézusnak állitnak, egyéb erősséget fel nem hoztak, ő pedig az ó és új szövetségből idézetekkel mutatta meg, hogy azon Jehova nem más, mint az Isten. Melius czáfolta állításait, miből oly heves vita fejlett, hogy a fejedelem belső tanácsosa Bocskai György csöndesebb vitatkozásra intette őket, s hogy egymást ne rútolják, ő felsége személyét s jelenvoltát becsüljék meg 2); Meliust pedig annak bebizonyítására hívta fel, hogy a Krisztus a szentirásban Líthatlan és halhatlan Istennek mondatik. Czeglédi György kijelentette, hogy bár disputáljon Péter ur Ferencz úrral, de ők protestálnak arról, hogyha Péter ur valamiben megfogyatkozik, ők melléje vallásukat nem kötelezik. Erre Dávid F. is fölkérte Meliust annak a szentirás betű szerénti szavaiból bebizonyítására, hogy a Krisztus láthatlan és halhatlan Istennek mondatik s ő engedni kész ; ha pedig meg nem bizonyíthatja, ne versengjen ő is, hanem engedjen az igazságnak. Kész rá — viszonzá ') Ugyanott. T. ív, T2—Ti levél. 2) „ V. ív, Vij levél.
