Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
X. 1569
138 A HITVITA KEZDETE. Hús és a Tiszán inneni és túli superintendentiák papsága. A vitatkozás világi vezetője Békés Gáspár volt, közbeszólók Dávid F. részéről: Bocskay György fejedelmi tanácsos, Heltai Gáspár kolozsvári prédikátor, Kozárvári Pál és Basilius István kolozsvári prédikátorok, Vásárhelyi Ambrus, Sasvári Gergely, Kraccer György; Melius P. részéről: Radios Gáspár gönczi plébános, Erdődi Gáspár, Károlyi Péter, Thuri Pál, Czeglédi György, Tordai Adám, Hellopeus Bálint, mindkét részről kilencz-kilencz vitatkozó, s mindkét fél fölött állott maga a fejedelem. ’) Jellemző e gyűlés egybealkotására és a vitatkozásra nézve, Blandratának a vitában részt nem vevése, a minek oka hihetően a vitatkozás magyar nyelven folyása, másfelől az, hogy a mint Dávid F. a magyarországi részekbeli unitárius egyházak papságát, úgy Melius is meghívta a felső magyarországi Kálvin szerint reformáltakat, kiknek nevében a vita második napján Radios Gáspár azon figyelemre méltó nyilatkozatot tette : »hogy ők mint Meliussal egyenlő vallásban és tudományban levők, ezen atyjokfiainak segítségére jelentek meg, hogy tehetségűk szerint az igazságnak oltalmazásában velők együtt lennének és a hamis tudományt megmutatnák. Nemcsak személyökben vannak pedig jelen — úgymond — hanem a több magyarországi atyafiak képében is, kiket a fejedelemnek ajánl. . . Megjelenésöket avval indokolja, mert örvendettek, hogy az Isten a fejedelmet arra vitte, hogy közönséges disputatioban az igazság kiválasztassák és a hamisság eltávolíttassák. Ezt tették hajdan is az igaz jó fejedelmek, mint Nagy Constantin, a ki Nicenum városában egybegyüjtvén az egyház tagjait, Ariusnak a száját bedugaszolá s eretnekségeinek véget vete. Minthogy ők ő felségében is oly ügyekezetet látnak, mint az egyház együgyű szolgái, örömmel jöttek városába . . . “ * 2) Az ötödik napi vita kezdetén ismét Radios kérte a fejedelmet, hogy bírákat nevezzen ki, a kik megítéljék mindkét fél feleletét, s azután a vesztes fél megbüntettessék, különben a vetélkedésnek vége nem lesz. A felföldön, Kassán közöttük és Egri Lukács közt is támadott volt ilyen vetélkedés — úgymond — ők arbitereket választottak és kevés beszéddel szóltak, Isten igéjéről Ítéletet tőnek és minden tévelygését meghamisították. [Ekkor történt a német főparancsnok által börtönre vettetése]. Az egész kereszténység a fejedelemre néz — igy végzi beszédét — könyörögnek, vessen véget a vetélkedésnek, nevezzen ki bírákat, mert a mig ezt nem miveli, sem az ő felsége, sem a közönség szive meg nem csendesedik, hanem sebes lesz . . .“ 3) E nyilatkozat világosabban elárulta, mint az eddigi iratok és beszédek, miért jött el a felső-magyarországi papság a váradi vitára; ők azt hitték, hogy Dávid F.-et elítéltethetik s az unitárius tanok terjedését és hódítását feltartóztathatják. Azonban annak épen ellenkezőjéről győződtek meg, a mint a vita folyamából kitűnik. ') A hallgatóság közt volt pater Leleszi jezsuita itt, mint Fejérváratt is. 2) Egyháztörtén. Emlékek. II. Dávid F. irod. emlékei XXVII. sz. G ív, Gr2—Gt3 levél, 3) Ugyanott, T ív, T3 levél.
