Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
DÁVID FERENCZ EGYHÁZIRODALMI MÜVEI. 121 mindvégig megmaradjanak s Istennek lélekben és igazságban szolgáljanak.“ Dávid F. és Melius említett első ellentételei az istenegységi és háromsági két álláspontnak indokolás nélkül, confessioi egyszerűséggel való szövegezése, arra hivatva, hogy híveik és közönség azok felől maguknak tisztább s könnyebb meggyőződést szerezhessenek. E sajátságos szerkezet-alak velem azt gyanittatja, hogy ezeket Dávid F. maga a gyulafej érvári viták tárgyalásaiból állította össze. A nyolcz pontból álló viszonzást *) Melius melyik müvére irta ? előttem ismeretlen. Itt is a gyulafej érvári vita hittani kérdései forognak fenn, némelyek bővebben kifejtve; köztük három megjegyzés figyelemre méltó. Az 5. ellentételben a Krisztus imádásából öröktől fogva való születésére leven következtetés : Dávid F. tagadta azt. Tudom — úgymond — hogy az új szövetségben ő maga gyakran imádkozott Atyjához ; mutassanak ők az ó szövetségbe, tehát testben megjelenése előtt, csak egyetlen helyet, a hol azt tette volna ? A 7. ellentételben káromlásnak mondja Meliusnak a gyulafej érvári vitán az egyház előtt tett azon nyilatkozatát, hogy a Szentlélelrtől a szűz méhében fogantatott Jézus Krisztust Isten fiának lenni tagadta. Vegye — úgymond — az olvasó ezeket jól figyelmébe, ez arra mutat, hogy ez időben Isten az ő igazsága ellenségei által világosítja fel leginkább az igazságot 2). Máshol a szentirás világos szavait ferdítik el. Ez az örök élet, ho'jy megismerjenek tégedet, egyedül való Istent, és a kit elbocsátottál, Jézus Krisztust. Ezt magyarázni Krisztusnak az Atyával egyenlőségére nagy lelkiismeretlenség — mond Dávid F. Kálvint hívja bizonyságul: Szabad-e igy megrontani a szentirás értelmét ? így hirdetik ők az igazságot ? Ez őszinteségük követőik irányában ? Hát a Szentleiket miért hagyták ki ? Hiszen az szerintök a háromságból nem kizárható . . . Menjenek útjokan, rontsák meg, forgassák el a szentirásokat, adjanak hozzá, vessenek el, tapossák tetszésök szerint lábbal — ők a dolgok és küzdelem kimenetelét béketürően várják el az Urban . . . “ s). A Dávid F. által a thordai novemberi zsinatra kitűzött s a következő évi váradi zsinaton augusztus 22-kén felolvasott 1 —14. vitatétel szintén az ő eddigi zsinataikon és Írásaikban kifejtett hitelveik új szövegezése, mely szerint: „az Isten lényileg és személyben egy és egyedül való, Atyja Krisztusnak, mindennek teremtője s rajta kívül más teremtő nincs; a háromság az Antikrisztus találmánya; az Isten különböző nevei nem teszik sem az egységben a háromságot, séma háromságban az egységet, s a kik azt egyes szókból következtetik, bálványimádók és kabalisták; Jézus az, a ki Szentlélektől fogantatott, szűztől született, fiuságát, hatalmát, istenségét Atyjától s nem önmagától kapta; öröktől fogva teremtetése képtelenség; a Szentlélek nem Isten, imádni nem kell, mert a próféták és apostolok ezt nem tanitot- * 2 3 ') Ugyanott. 2) Gyula-fejérvári hitvita leirása Dávid F. kiadása szerint: D ív, Di levél 2. old. 3) Ugyanott, C ív, Cuj levél 2. old.
