Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
112 A VITA FOLYAMA. és Fin egységében az akarat egységét fejezte ki, s nem azt, hogy az égi három bizonyságtevő egy állat, tehát egy Isten. E felfogás a jelesebb bibliamagyarázóktól már rég el van vetve, a zürichi bibliafordításban benne sincs. ’) Bámulatos — úgymond ő — hogy Melius oly erősnek hitte ez érvét, melyet az ördögök sem ingatnak meg. 2) Dávid F. czáfolva azokat, saját ellenérvei előadása után azon meggyőződését fejezte ki, hogy a Háromság-Isten [Leus Trinitas] szó és betű szerint világosan kifejezve sehol sincs meg a szentirásban, az a sophisták találmánya, hitczikké a conciliumok által emelve . . . Melius az Atya, Fiú és Szentlélek együttes imádásával is érvel a vita 4-ik napján a Háromság mellett: „A keresztség — mondja ő — a három nevében történik, E három egy Isten, Az Atya soha nem volt a Fiú és Szentlélek nélkül [Esaiás 6. Móz. I. 18. sat.], Krisztus kegyelme, az Atya szeretete s a Szentlélek közösülése legyen ti veletek . . . Ezek s több ily hely a Háromság imádását igazolja. Dávid F.ezekre azt felelte : „Ezek következtetések, nem világos szók; az imádságnak különböző formái vannak a szentirásban, de a Háromsághoz egyetlen egy sincs; 3) hozzon fel Melius csak egyet s legyen ő győztes! Az Atyát imádják a Fiú által — ez Isten parancsa. Hol van az, hogy a Fiú imádtassék az Atya által? A Fiú imádkozott az Atyához, az Atya soha sem a Fiúhoz; 4) tehát — mondja Dávid F. — a Háromság-Isten ez úton sem bizonyítható be. A második főkérdésről t. i. Krisztusnak az Atya állatából öröktől fogva születéséről Melius a VII-ik nap adta elé bizonyítékait. Mielőtt valami lett volna, én voltam. [Példab. 8.] Kiment fel az égbe s kijött el onnan? [Példab. 31.] A bölcsesség az a mester, mély engem mindenre megtanított. [Bölcsesség könyve 7.] Veled volt a bölcsesség akkor is, mikor a világot alkottad. [Bölcs. k. 9. János. 1., 5., 10] ; idézi Melius [Esaiás 4. 9. Dániel 3.] Különösen jellemző, a mit Micheas.5. és a 2-ik zsoltárnak a Zsidókhoz irt levél 1. részével egybevetéséből idéz : Kijött ő — úgymond — az örök némaság napjaiból, tehát öröktől fogva való. Szála az Ur hozzám: Én fiam vagy te, én ma szültelek tégedet, Melius szerint: öröktől fogva. Láttuk az ő dicsőségét — az egyszülöttnek, az az [mondja Melius] öröktől fogva szülöttnek. Láttam az Atyát — mondja Jézus — én, a kinek élete magában van, tehát öröktől fogva. Mindenben örökösévé tette őt az Atya. A Fiú az Atyával egy. Az Atya minden teljessége lakozik ő benne, tehát a Fiú örök születésű, Élezésén és gúnyolódólag hozza fel Melius a Kolossebel. I. levelet, hol a Fiú a láthatlan Isten látható képének iratik, mely minden teremtett állat előtt született, s a ki Atyjával teremtett mindeneket. Ha ez — úgymond ő, az új teremtésre és kiengesztelésre értetik, mint Dávid F. állítja, akkor az ördögök és ökrök is mind megengeszteltettek; pedig ezekről írva van, hogy nem támadnak fel. Két érvet hoz fel utoljára. 1. Mikor Krisztus ') Gyula-fejérv. hitv. Dávid F. kiadása szerint D ív, Dny, E ív í levél. 2) „ „ „ „ » » „ F ív, Fi levél 2. old. n) „ „ » ,, „ „ I ív, I ij levél. 4) » „ „ „ „ „1 ív, Imj levél.
