Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
IX. 1568
A VITA KEZDETE. 109 fegyvereit, a miket ők csak ezért sem fogadhatnak el: a gyűlések és vita napja kitűzését kérték. *) Márczius 8. reggeli öt órakor a vitatkozó felek a fejedelmi nagyobb palotaterembe összegyűlvén, két oldalra helyezkedtek el; jelen volt a fejedelem, kanczellár Csáki, Békés Gáspár belső titkos kamarás, az udvari főemberek mind. Dávid F. mint Heltai szerint — az újítók feje, a kinek oldala mellett Blandrata ült, a világosság és Krisztus Atyjához rövid imát tartott, a Miatyánk-kai végezve azt. Ezután Hehler Mátyás, szebeni pap és szász superintended, a Szentlélek segítségül hivása után, mit a katholikus hitet vallók együttes éneke követett, utána röviden szintén imádkozott, hálát adva az örök Istennek, Krisztus Atyjának és az örök Isten Fiúnak, a mivel az előünnepély véget ért. Ismét elfoglalván a felek helyeiket, a birák kineveztettek, a katholikus fél részéről: Hehler, Károlyi Sebestyén, Heltai Gáspár, Szigethi Miklós ; az újitók részéről: Szegedi Lajos új-thordai pap, Csázmai István, gyula-fej érvári pap, Sztárai Miklós és Kárádi Pál temesvári pap és alföldi püspök; jegyzőkül: Synnig János székely-keresztúri pap, Fejérvári Márton dézsi pap, Ováry Benedek gyulafej érvári iskolaigazgató és Wagner György ugyanott társtanitó. Az újitók részéről vitatkozók: Dávid F. tényleg evangélikusok püspöke, Blandrata György, Basilius [Király] István kolozsvári pap, Hunyadi Demeter, enyedi iskolaigazgató, Gyulai Pál gyula-fej érvári főiskolaigazgató — a Kálvin-hitüek részéről: Melius [Juhász] Péter debreczeni pap, ki akkor magát katholikusok püspökének nevezte, nem lévén megállapítva a későbbi ev. református törvényes nevezet, Czeglédi György váradi, Sándor András dévai, Túri Pál bihari, Klein Lőrincz beszterczei pap, Károlyi Péter váradi iskolaigazgató. A vitát Dávid F. kezdette meg, fejtegetve e két kérdést: 1. vájjon a conciliumok végzéseinek hosszú sora megronthatja-e az Isten beszéde igazságát ? 2. Vájjon azok, a kik a meghomályositott igazságot sötétségéből napfényre kivánják hozni, megérdemlik-e, hogy az egyház ellen pártütéssel vádoltassanak? Melius közbe szólott, megróva a kitérést, sürgette az érdemleges vitát, a mi szerinte a kitűzött tételek értelmében e kettő körül forog: 1. az Atya-e egyedül és kizárólag az egy igaz Isten, mint az ellenfél állitja ? vagy 2. az Atya a Fiúval és Szentlélekkel együtt, mint ők erősitik s mit az ellenfél oly megátalkodottan tagad ? 0 ez alapon kéri a vitát megkezdetni . . . Gyulai Pál ezen kérdéseket érintő érveket hozván fel a szentirásból, Blandrata közbe szólott: Hallgassák meg őt — ugymonda — szerinte is két fődolgon sarkaljanak a vita összes kérdései: 1. hogy ellenfelék a háromságos Istent, a minek az Atyát, Fiút, Szentlelket együtt állitják, a szentirásból vett tiszta szavakkal bizonyítsa be; 2. hogy a Fiú az Atya lényéből öröktől fogva született, szintén bizonyítsa be, nem emberi találmánynyal, következtetésekkel, de a szentirás világos szavaival. . . És a vita ez alapon kezdődött' el, s tiz napig folyt a fejedelem jelen') Egyháztörténélmi Emlékek. II. Dávid F. ircd. emlékei XXIV. sz. Előzni.
