Jakab Elek: Dávid Ferenc emléke. Elítéltetése és halála háromszázados évfordulójára (Budapest, 1879)
VIII. 1567
94 A VALLÁSOS GTJNYKÉPEK HATÁSA. és Fiú egy testtel, de két fővel úgy van lerajzolva, hogy a fejők körüli világosságáramlatból galambképben a Szentlélek száll ki. A TIT. egy a pápai udvar egyik palotájában még akkor meg volt s Kelemen pápa által készítetett képről volt véve, mely az urvacsorai ostyában — mi a r. katholikusok közt imáddá tárgya — az Istent, Krisztust és Szentleiket ostyadarabokká átváltozva [iranssubstantiatio] ábrázolta. A IV. képen egy asztal alakú padszékben az Atya, Fiú, Szentlélek, mint rgyöroklétü- s egyszemélyi!- és egyenlőségnek egyenlő isteni méltóságban, ülve, az V. képen Jézus, mint Istentől mennyből test nélkül alá szálló alak van ábrázolva, a VI-ikban a Szentháromság, még pedig az Atya ülve, ölében tartva a keresztre feszitett Jézust, mellén közbül galamb képében lebegvén a Szentlélek ; a VII. Stancaro tanainak jelképe: egy ogyenkanr kereszt, végein és központján kis karikák, melyekbe arczban nézve, főn van az állat [essenlia\, szemben alól az ember Jézus, jobb felől a Szentlélek, balfelől az Atya, középben a Fiú. Az iró ezt Stancaro álmának mondja, a ki a Háromságon kívül kitalálta még az emberközbenjárót is, s az Egységet a Háromságban három rétbe fogott, s azután kibontott köpenyével bizonyította. AVUL kép Melius által feltalált négy Istenséget jelképező, háromszögű s ugyanannyi drága gyöngygyei ékesített gyűrű, a mik együtt az ő Jehova-Elohimját t. i. az állatban levő három személyt ábrázolják. Ezután idéztetvén a Brahrainok három-koronás Istene, a Szabinusoké, a Jordán mellett fölfedezett háromságos Isten: a bántó rajzokat még bántóbb megjegyzések zárták be. „íme — igy szolnak — az Antikrisztus Cerberusa s a pápisták szentségtörő bálványai, a kiknek mérgét eddig szívtuk némán, hidegen, vakon, melyek némelyike sok templomokban ma is fen van, híven ábrázolják Geryon-bálványukat! Kérik híveiket, figyelmezzenek ellenfeleikre: a minő Isteneket festenek maguknak, olyanok élnek lelkűkben. Istentagadó, a ki hóbortjaikat védi és követi. Ok el vannak tökélve arra, hogy azokat templomaikból elűzik, hogy az Atyát, Fiút és Szeutlelket úgy, a mint a szentirás tanitja, megismerhessék.“ ’) E közlésre Dávid F. túlzó követőit Servetonak Kálvin ellen azon ') Egyháztörténelmi Emlékek. II. Dávid F. irod. eml. X. szám IV. fejezet. E könyv, gúnyképeiért hosszasan volt üldözés tárgya. Az 1638-ki deézsi és fejérvári országgyűlésen I. Rákóczy Gy. érd. fejedelem alatt meghatároztatott: „hogy bárkinél volnának oly könyvek, írások és káromlásra formáltatott képek, melyek az akkor eligazított Unitaria religio ellen valók, minden ember felkeresvén, tartozzék azon évi Szent Mártonnapig a gyula-fejérvári káptalanba bevinni.“ . . . E végzés egyenesen a szóban levő könyvet illette, s nem anynyiban az unitárius, mint a más vallásuak elleni tartalmáért; az országgyűlés bezárta után a fejedelem rendeletére azonnal mindenkitől s mindenünnen öszszegyüjtettek, a képeket tárgyazó IV-ik fejezetet belőle kivágták s megégették, úgy adták vissza a tulajdonosoknak. Sokat egészen megsemmisítettek. Ez oka, bogy a ma fenn levő múzeumi s más példányokban a kárhoztatott G levél hiányzik. Egy ép példány a nagy nevű erdélyi udvari kancellár, gr. Teleki Sámuel marosvásárhelyi könyvtárában maradt meg, honnan én a kolozsvári unitárius főtanodai könyvtár szintén csonka példányát kiegészíttettem. Boci Péter: História Unitarior. sat. 173.1. Uj M. Muz. 1850—51. II. köt. CI. 1. Ballagi Aladár: A m. nyomdászat tört. fejlődése sat. Buda-Pest, 1878. 87—88. lap.
