Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)
47 — eszeljenek ki némelyek, amik később az egyház szakadását idézik elő. 1902 julius havában bekövetkezett a lelkészválasztás napja. Alaposan folyt a korteskedés. A szegény nép azt sem tudta, kire hallgasson. Hát mit volt tenni, aki többet Ígért, arra adta szavát. Korteskedés körül legjobban kitűntek a niég akkor egri lelkész megbízottai, akik oly nagy ügybuzgalommal munkálkodtak, hogy az egész község munkás osztályát — mely számban nagyobb a földbirtokos osztálynál — sikerült nevezett lelkész pártjára megnyerni, s egyúttal a község közbékéjét is felforgatni. Hogyne, mikor egyházi járandóságok elengedéséről volt szó, hiszen úgy is annyi a fizetni valója a szegény népnek, hogy se szeri, se száma. Itt kezdődik a földbirtokos osztálynak meghasonlása a munkás osztálylyal. A választás megtörtént. Az Ígéretekkel megvesztegetett párt győzött. A gazdagabb osztály, amely eddig az egyház sava volt, lelkileg megsértve, határozottan tiltakozott az ilyen eljárás ellen s ezt kifejezendő, 104 tagú küldöttséget meneszt az egyházkerület püspökéhez, a választás megsemmisítése ügyében, ki az előadottak után meggyőződik az igazság felől s .megígéri ügyök békés elintézését. Három egyházkerületi gyűlés tárgyalja ügyöket, eredményül ők lettek a bűnösök. A szégyen pírja ült napbarnított arczaikon. Ezt elviselni nem bírták. Egy Ízben, az egyház kör-esperesét kérték az ügy békés elintézésére, kijelentvén, hogy mindent meg nem történt dolognak fognak tekinteni, ha a meghasonlást előidéző nemes hivatásu egyéneket más községbe helyezik, mert ők ezután minden kellemetlenségtől óvakodni akarnak. Az esperes durván elutasítja őket. Mikor már látták, hogy sehol sem adnak elégtételt, elhatározták, hogy az egyház kebeléből kilépnek. Ebbéli szándékokban nehány szabadon gondolkozó, müveit, községi lakos igyekezett -fel-