Gálffy Kálmán (szerk.): Emlékkönyv a Füzesgyarmati Unitárius Egyházközség megalakításának és templomépítésének emlékére (Szeghalom, 1904)
Urvacsorai beszéd és imádságok.*) Alap-igo : Ján. XIII. 15. „Példát adtam nektek!“ Ez egyszerit, de nevezetes szavak Jézus ajkairól ott hangzottak el Kelet derült, verőfényes ege alatt, ott Jeruzsálemben, a gyülölség és viszálykodás, a lenézés világvárosában azon a nevezetes vacsorán, mikor a tanítványok lábait megmosta. Jézus az alázatosság és tiszta szeretet mindent legyőző nemességétől eltelve méltán vehette ajkaira e szavakat, nem csak e tette alkalmával, de egész életét tekintve; mert az ő élete a bámulatos példaadás hosszú sorozata. Az életével megszentelt barátságos Galilea földjén történt kisebb-nagyobb mozzanatoktól kezdve egészen a kereszt küzdelmeinek szomorú pillanatáig a Golgotán: Egy fenséges élet! Benne egy magasztos személyiséget, a legtökéletesebb embert szemléljük, milyent csak emberi neműn* az időben fel tud mutatni. Az emberiség magában véve csak önző lények egyesülete s csak önzésük nagyobb megfontolásával állanak az állatok fölött; de ezen egyhangú közönséges tömegből egyes * oszlopok emelkednek ég felé s nemesebb rendeltetésüket bizonyítják. Jézus legmagasabb azon oszlopok között, melyek mutatják az embernek, hogy honnan jött és hova kell törekednie. Benne természetünknek minden jósága és magasztossága összpontosult. O méltán vehette ajkaira e szavakat: Példát adtam nektek ! Mert valóban a ki oly igazán tudott szeretni, sírni a a sírokkal, — az örvendezőkkel örvendezni, a ki egész életét az elesettek fölemelésére, a szegények támogatására, a bűnösök megtéritósére fordította; aki oly nemesen, oly tiszta, szent meggyőződéssel tudott beszélni, hitéről, eszményeiről tanítani, Isten hatalmáról, hogy még ellenségei is bámulva kiáltának Irta: Balázs András h.-m.-vásárhelyi unitárius lelkész.
