Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
95 hogy ha a szükség úgy kívánná, Őfelsége megjelenhessék a maga hívei között. Nagy csapás volt János Zsigmondra, hogy hűséges támogatója, Petrovics Péter 1557. október 15-én1 Kolozsvárt elhalt. Hibákkal telt századában a hűségnek és becsületességnek igazi mintaképe. Utolsó lehelletéig a Szapolyai családé volt: minden vagyonát János Zsigmondra hagyományozta1 2 s utódjául Békés Gáspárt jelölte meg. Nemsokára János Zsigmond nagyanyját, Bona királynét is elvesztette. Kedves nevelője, Novicampianus pedig sehogy sem tudta megszokni az erdélyi levegőt s ezért 1557-ben visszament Lengyelországba, ahol nemsokára meg is halt. Novicampianus eltávozása után János Zsigmond oktatását Csáky Mihályra bízták, aki sok erénnyel ékeskedő, igazi keresztény szellemű papi ember s utánzásra méltó tudós volt. Lengyelországban Csáky volt Izabella titkára s ez a kiváló férfiú már ott is nagy hatással volt János Zsigmondra. Tőle tanult meg magyarúl fogalmazni, Csákytól hallotta édes atyja küzdelmes, hősies életét, ,,s az ő magyarázatával értette meg a királyfi Tinódi Sebestyén krónikájának verseit“, melyekben Buda elvesztését, édes anyja bujdosását, szenvedéseit írja le s bizonyára olvasta ,,Az János király fiáról való szép krónikát“ is. Édes anyja mellett Csáky volt az, aki az államkormányzás titkaiba is rendre bevezette a fiatal János Zsigmondot.3 Izabella fia jövőjét szem előtt tartva, megint Franciaország felé tájékozódott. A francia, olasz és spanyol nyelvekben jártas, kiváló képességű somlyai Báthory Istvánt elküldötte Izabella II. Henrik francia királyhoz4 azzal, hogy kössön szövetségei a francia királlyal és újítsa fel a János Zsigmond házasságára vonatkozó portai tárgyalásokat, amelyek szerint Henrik követe ígéretet tett, hogy a francia király beleegyezik abba, hogy János Zsigmond egyik leányát eljegyezze.5 De Vigny, Franciaország portai követe, aki a török-francia szövetséget olyan ügyesen tudta kihasználni az európai politikában a Habsburgok ellen, nem nagy súlyt fektetett arra, hogy 1, A Székely Krónika. Tört. Tár. 1890. évf. 641. 1. Ostermayer szerint okt. 13. Lásd: i. m. 63. 1. — 2. Szilágyi S.: Erdélyország története, 337. 1. — 3. Veress: i. m. 447. 1. — 4. Forgách: i. m. 201. és Bethlen : i. m. Tom. I. p. 615—16. — 5. Érd. Orszgy Emi. II. 27. 1.
