Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)

János Zsigmond Izabella gyámsága alatt

90

közt tanácsosabb volt a János Zsigmondhoz való csatlakozás. Hiába szónokolt azonban a püspök, a napfénytől (Ferdinánd) „megvakult“ ország nem hallgatott többé reá.1 Az események pedig megmutatták, hogy nem Bornemiszának volt igaza, hanem a rendeknek, akik tisztábban látták a politikai eseményeket.2 Erdélyben egy falu sem volt Ferdinánd pártján s itt nem volt mit keresnie a püspök „napfényének“. A püspök is panaszosan, de „jól megszedve magát és tollán kívül egyebet sem hagyva hátra“, eltávozott Erdélyből.

Az Erdélybe jött román hadak száma mintegy 40.000-re ment3 s ezek Szamosujvár vidékét és a szász földet kegyetlenül sanyargatták. Ezért az országgyűlési határozat alapján a román hadak visszavonulását rendelték el, csak a havasalföldi Szokol vezetése alatt maradt ezer román harcos Petrovics seregében.

Erdély gyorsan meghódolt János Zsigmond helytartójának. Nagyobb ellenállást csak Dobó4 fejtett ki; Szamosujvár várába zárkózott s magyar, székely és román csapatokkal szemben megcsillogtatta még egyszer az egri dicsőségét. Még folyt az ostrom, mikor a szultán újabb fermánban sürgette János Zsigmond visszahívását. Június 1-re Petrovics tábori országgyűlést hívott. „Már régóta óhajtják ők maguk is — határozták a rendek — a királyné és királyfi behozatalát“ s e célra a magyarok és székelyek közül lovasokat rendelnek ki.

Miután látta, hogy úgy is minden veszve van, maga Ferdinánd is lemondott Erdélyről s 1556. június 14-én értesítette a szultánt, hogy azt János Zsigmondnak engedi át.5

Az erdélyi három nemzetből alakult küldöttség Kendy Ferenc vezetése alatt Kolozsvárról 1556. aug. 8-án érkezett Lembergbe.6 Előbb Szulejman szultán követe üdvözölte Izabellát és János Zsigmondot, majd Kendy Ferenc vázolta Erdélynek Fráter György által felidézett hat kínos évnek vergődését s tántoríthatatlan hűségéről biztosította Izabellát és János Zsigmondot. Izabella mély meghatottsággal mondott köszönetét.7

1. Szamosközy : i. m. II. o. XXX. k. 1. 1. — 2. Érd. Orszgy. Emi. I. k. 479—82. és 566—73. 1. — 3. A két magyar krónika szerint 40.000-re ment a román haderők száma. Tört. Tér. 1891. 62. 1.— 4. Ostermayer : i. m. 60—61 1. — 5. Acsády: i. m. 336. 1. — 6. Érd. Orszgy. Emi. I. k. 485—86. 1. — 7- Bethlen: i. m. Tom. I. p. 591—94.