Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
78 gosznak addig, míg a „királyfi vissza nem lesz helyezve“.1 Kendy ezt közölte Dobóval és a levél tartalmáról Ferdinándot is értesítették. Ugyanakkor követeket küldöttek A. Lápu§neanuhoz, akinél János Zsigmond pártjának ügynöke is megjelent. A követek azt hangsúlyozták a vajda előtt, hogy a kereszténység érdeke, hogy Ferdinánd mellett kitartsanak. A. Lápugneanu ingerült lett, de a követek kérték, hogy járjon közbe a portánál, hogy ott Ferdinánd erdélyi adóját fogadják el s ezért a vajda valami igéretfélével a követeket elbocsátotta. Később azonban a követség tagjai közül Gerendy Pétert letartóztatta, Garda Antalt és Szabó Ambrust maga elé bocsátotta s emlékeztetve őket Török Bálint és Majláth sorsára, keményen megleckéztette: „Tán erősségeitekbe bíztok? — kérdezte a követektől. — De én mondom, hogy ha a királyfit vissza nem hozzátok, ezek sem maradnak meg“. Végül újra megfenyegette a követeket s felsorolta nekik az előkészületeket, ha János Zsigmondot nem hozzák vissza Erdélybe. Hogy a fenyegetések nem voltak egészen alaptalanok, bizonyítja az, hogy a szultán Petrovicsnak adta Karánsebest és Lúgost, hogy onnan János Zsigmond érdekében bármikor Erdélybe mehessen. Bár a szultán el volt foglalva Ázsiában a perzsa háborúk miatt, de azért háború nélkül, fenyegetésekkel akart ő is hatni az erdélyiekre, hogy vigyék vissza János Zsigmondot. Ferdinánd követei hiába dolgoztak fáradhatatlanul Izabella követeinek ellensúlyozására, a szultán 1554. április 7-én Aleppo-ból újra fermánokat küldött Kendyhez és Dobóhoz3 s másokhoz, hogy János Zsigmond visszavitelét ne halogassák. Ezenkívül a szultán újabb követséget küldött, kik által megparancsolta Petrovicsnak, a határszéli basáknak és a román vajdáknak, hogy legyenek készen hadaikkal, hogy Izabellát és János Zsigmondot bármikor hazavigyék trónjukra s ugyanakkor aranyozással díszített zászlót küldött János Zsigmond számára. Alexandru Lápu§neanu vajda már 1554. április 23-án értesítette Ja§iból Vincz biráját, hogy János Zsigmond közeledik Erdélyhez, ahova ő fogja bevezetni; nehány nap múlva pedig 1. Érd. Orszgy. Emi. I. k. 458—59. — 2 Responsio Alexandri Waijuode Moldauensis. Érd. Orszgy. Emi. I. k. 508. 1. — 3. Hurmuzaki: Documente. Vol. II. p. i. 322. 1. Lásd még: Hammer J, : Geschichte des osmanichen. Reiches, Pesth, 1834. II. Ausgabe. II. B. 241.
