Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának jellemzése
8 A mohácsi veszedelem után a kettős királyság két ellenséges táborra szakította az országot. Majd három részre szakad az ország s az ellenkirályok versengése, civódásai aláásták a királyi hatalmat s egymás párthíveinek elcsábítása, a hűtlenség megjutalmazása az erkölcsöket alásülyesztették és utat nyitottak mindenütt az anarchia féktelenségeinek. Fejetlenség, zűrzavar mindenfelé. A szétdarabolt hazában nincs semmi tekintélye a törvénynek, jogrend helyett jogfosztás, közbiztonság helyett polgárháború. A királyság gyűlölésével megerősödött az oligarchia, amely egyaránt veszedelmes volt a királyra, nemességre és a jobbágyosztályra. „Mindinkább kezdett elmosódni a nagyszerű nemzeti hagyományok emlékezete, a nemzeti büszkeség érzete, mely tán a hazát, nemzetet még összetartani, megvédeni tudta volna“.1 A nagy nemzeti csapás nem emelte a hazafias érzést, hanem a polgári erények helyét a rút önzés s a haszonlesés foglalta el. „A magyar urak“ fő jellemvonása egykorú feljegyzés szerint „az istenkáromlás, az irigység és gyilkolás.“ Mindegyre hangzik fel keserű panasz féktelenkedésük miatt, de nem lehet az oligarchákat törvénytiszteletre szorítani, mert nincs ereje a törvénynek, a jognak. Ha hoznak is törvényeket, a meggyöngült királyi hatalom nem tudja azokat végrehajtani, mert az előkelők keresztülgázoltak mindenen s a pusztulásnak indult hazából csak minél nagyobb zsákmányt akartak szerezni. A hazai zsarnok nemesek s az idegenből védelmükre küldött zsoldosok egyaránt rabolják a köznépet s lelketlen főuraink épen olyan átkai a hazának, akárcsak a török. Dúlás, fosztogatás, katasztrófák mindenfelé. Ezeknek a kiskirályoknak igazi típusa a rabolni mindig kész Balassa Menyhért volt, de minden megyének meg volt a maga erőszakos zsarnoka, aki fosztogatta a köznépet s elrabolta a mások vagyonát. Ezek az elvetemült, hitetlen és rablásból élő emberek nemcsak fosztogatnak, hanem az állam fenntartására kivetett adót is törvénytelenül felszedik a nyomorult népen. Lehet-e aztán csodálkozni, ha a nemzet nagy tömegét alkotó, szolgaságban sínylődő, nemesi zsarnokságot tűrő, elbutított, agyonzaklatott jobbágy-osztályt, „kiknek jajveszékelése szünet nélkül égbe kiált“, semmi nemesebb eszmény nem 1. Horváth Mihály: Kisebb történelmi munkái. 111. 10 1. Jj
