Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
64 csolatából s nemsokára az ő hadait követni fogja a szultán serege. Levelét így végzi be: „Nem szégyellitek a gyáva és nyúlszivü németeknek adófizető szolgái lenni“.1 Castaldo helyzete napról-napra mind súlyosabb lett. Helfenstein német hada fellázadt, az ágyukat hatalmukba kerítették s követelték, hogy az összes bennlevő zsoldjukat fizessék ki. Növelte a zavart, hogy ugyanakkor a moldovai vajda is készült betörni Erdélybe, más oldalról meg a török támadás fenyegette Erdélyt. A lakosság nemcsak hogy semmi segítséget sem adott Castalaldonak, hanem ellenséges magatartást tanúsított. Azon a környéken, hol a németek fellázadtak, a nép is szervezkedett érdekeinek megvédésére. Castaldo azon fáradozott, hogy a németek lázadását lecsillapítsa,2 de ezalatt a moldovai vajda betört Erdélybe „s az országot szokása szerint pusztítani és égetni kezdte“.3 A fellázadt németek pedig ágyúikkal Kolozsvár ellen vonultak, hogy azt elpusztítsák. A polgárság szervezkedni kezdett és segítségül hívta a nemességet s az ország lakosságát, „akik — írja Castaldo — mindnyájan örömest ragadnak fegyvert ellenük is miellenünk, hogy megöljenek“. Castaldo megpróbálta fékezni a németeket, de hiába mondta nekik, hogy milyen veszélyt fognak felidézni, azok tovább kevélykedtek, erőszakoskodtak s ezért kétségbeesetten írta Castaldo Miksának: „Az ellenség mindenfelől közeleg s mi ellenállás nélkül fogunk elveszni“.4 Castaldo megpróbálta borral és élelmiszerrel lecsillapítani a lázadó német katonákat, de ezek mihelyt jóllaktak, még veszedelmesebbek lettek. Az egyezkedésre hozzájuk küldött kapitányokat megverték s kijelentették, hogy addig Kolozsvárról el nem mennek, mig ki nem fizetik nekik két havi zsoldjukat. Castaldo most olyan kényes helyzetbe került, hogy nyomorult életét féltve, a néppel tartott, nehogy azok legyilkolják. A német zsoldosok kolozsvári lázadása végre is gyilkolásba csapott át, de a parasztság elvette tőlük az ágyú és a muníció szállítására használt lovaikat. Végül a lázadók is be-1. Ferdinánd Loboczkynak. 1552. júl. 5. 148. 1. — 2. Castaldo Miksának. 1552. júl. 8. Monostor. U. o. 268. 1. — 3. U. o. — 4. Castaldo Miksának. 1552. júl, 9. Monostor. U. o. 269, 1.
