Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
61 egy székelytől megszerzett igazoló levelet küldött el Castaldonak, amit ez, a székely ispán tudósításával együtt továbbított Ferdinándnak. Hogy pedig a székelyeket megfélemlítse, Török Albertet, aki gyalázta a németeket, fogságra vettette.1 Sebesi György, a karánsebesiek portára küldött követe, újabb hírt hozott a szultán készülődéseiről. Rusztán basa azt mondta neki, hogy egy magyar ruhába öltöztetett csausz fog menni Izabella királynőhöz s ennek az a feladata, hogy élőszóval mondja meg Izabellának, hogy fiával együtt jöjjenek Moldovába, s innen aztán a szultán által küldött hadsereggel foglalják vissza Erdélyt s ha ez meg van, Erdély megtartásában a szultán továbbra is segíteni fogja. Castaldo, bár értesült, hogy többen, köztük a „lengyel nádor“ is, sarkallják Izabellát Erdély visszavételére, de ő azt hiszi, hogy Izabella megmarad az egyezség mellett, mert bízik Ferdinándban." Ha a királyt meg is tudta nyugtatni Castaldo, de nem sikerűit lecsendesíteni a zsoldos csapatokat, kik miatt helyzete napról-napra súlyosabb lett. „Mindnyájan fizetést kérnek — írta Castaldo Ferdinándnak, — s én szónál egyebet nem adhatok“.3 Nincs se pénz, se élelmiszer, a néptől már nem is lehet kívánni, hogy újabb áldozatot hozzon, elég volt a néptől, hogy eddig is „hitelben táplálta a katonákat“.4 Annyi teher, nyomor nyomja a népet, hogy már-már zúgolódnak. A sok sürgetésre Ferdinánd 60.000 forintot küldött az erdélyben levő zsoldosainak élelmezésére s szokása szerint megint ígérte, hogy nemsokára nagyobb összeget fog küldeni. Egyben felhívta Castaldo figyelmét arra, hogy a székelyek, értesülése szerint, egyetértenek a törökkel. Igyekezzék Castaldo ezeket a fondorlatokat megakadályozni, nehogy ebből a machinatioból az országra s a kereszténységre valami baj származzék.’ Castaldo már előzőleg gyűlésre hívta a székelyeket s igyekezett megnyerni arra, hogy az ojtozi és bodzái szorosokba erődítéseket csináljanak. A székelyek kezdetben engedékenyeknek mutatkoztak, később azonban nem akarták megengedni, de Haller Péter Ferdinándnak különösen a nagyfontosságú ojtozi szoros meg-1. Castaldo a királyhoz. Weidenbach (Vidombák) 1552. márc. 25. U. o. 659. I. — 2. U. a. 1552. márc. 28. Szeben. U. o. 657—58. 1. — 3. U. a. 1552. ápr. 2. Szeben. U. o. 658—59. 1. — 4. U. a. 1552. márc. 29. Szeben. U. o. 658 1. — 5, Ferdinánd Castaldonak. Bécs. 1552. ápr. 3, U. o. 659. 1.
