Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
59 niai beglerbéget is felszólítja.1 Hogy a szultán komolyan gondolt Erdély megfenyítésére, azt igazolja a szebeni tanácsnak 1552. febr. 13-án kelt levele, melyben tudatja Castaldoval, hogy a vajda az Erdélybe vezető szorosokat a szultán rendeletére elzáratta. Erről maga a vajda értesítette a tanácsot s arról is, hogy mindkét vajdát sürgetik, hogy azonnal rontsanak Brassónál Erdélybe.“ Ezek a hírek nem voltak alaptalanok, mert a szultán 1552. február 20-ika körül kemény hangú levélben fenyegeti meg Balassa Menyhértet, s kijelenti, hogy ha a németeket Erdélyből ki nem űzik és János Zsigmondnak Erdélyt vissza nem adják, akkor az ő rendeletéből Moldován át a tatár khán be fog törni Erdélybe, ezt fogja követni a caramaniai beglerbég, úgy, hogy Erdélyben kő kövön nem marad. A szultán az erdélyieknek s a székelyeknek is ugyanilyen tartalmú levelet küldött.1 A szultánnak ezen fenyegetése után Bécsig mindenütt foglalkoztak Erdély és János Zsigmond sorsával. Jellemző, hogy Ferdinánd Komáromból is kap értesítést4, melyben figyelmeztetik, hogy a szultán személyesen jő Erdély ellen, bár Ferdinándnak már előzőleg is volt tudomása a szultán mozgolódásáról, mert Castaldo maga is kéri Ferdinándot, hogy mivel Erdélyben s a részekben is kevés haderő van, sürgősen küldjön valamelyes hadsereget, nehogy valami meglepetés érhesse a török részéről. Ferdinánd azonban tehetetlennek bizonyúlt s egyelőre a hadakozáshoz szükséges vaseszközöket is Erdélyből akarta kipréselni, mert „úgy hallotta, hogy Erdélyben vasbányák vannak“.5 Ferdinánd a védelemben csak a bányászatig jutott el, mikor újabb fenyegetés érkezett Kászon basától, a szultán helytartójától, aki felszólította az erdélyieket, hogy azonnal hozzák vissza János Zsigmondot..6 Erdélyben hamar kiábrándultak Ferdinánd uralmából. Volt okuk rá. Castaldo fizetetlen zsoldosai lázongtak, raboltak, gyújtogattak. A védőkből veszedelmesebb ellenség lett a töröknél, latárnál. Az is megtörtént, hogy a zsoldos katonák fegyvereiket 1. Erdély történetére vonatkozó regesték. Tört. Tár. 1891. évf. 641. 1. Lásd még: Hurmuzaki: Documente. Vol. II. p. i. 270. — 2. Erdély történetére vonatkozó regesták. Tört. Tár. 1891. évf. 642. 1. — 3. U. o. 646. 1. — 4. U. o. 646.1. — 5. U. o. 1552. febr. 14. Bécsből írt levél. 642—43. 1. — 6, U. o- 1552. febr. 24. Lippa. 647. 1.
