Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
52 édes anyám, mert akinél ez a kereszt van, ahhoz visszakerülnek azok a hiányzó részek is, melyek eddig e kereszt hatalmának alávetve, hozzátartoztak“. János Zsigmond sejtelme valóra vált, visszakapta a szent korona birtokának egyrészét, az arany keresztet pedig, mint féltett talizmánját, mindig magával hordozta s végrendeletében az erdélyi rendeknek hagyományozta. A korona átadásáról írt levelében Fráter György dicsőítette Ferdinándnak Castaldot, hogy a koronát valóban csak neki köszönheti.1 Ferdinánd viszont Fráter György érdemeit dicsérte s a hozzá írt levélben egyben odaígérte egyik leányát feleségűi János Zsigmondnak.2 Ferdinándnak e levele ellentmond Szekfü Gyula azon állításának, hogy „úgy a Habsburgok, mint a Valois-k rangjukon alulinak tartják a vele (t. i. J. Zs.-dal) való házasságot“.3 Tordáról Izabella János Zsigmonddal Kolozsvárra ment, ahol az összehívott rendek jóváhagyták Erdély átadását. Mindkét részről megesküdtek a szerződés megtartására, július 24-én a kolozsmonostori székesegyházban fényes ünnepségek között megtartották a 11 éves János Zsigmondnak eljegyzését Ferdinándnak Johanna nevű 4 éves leányával, amibe Ferdinánd is beleegyezett.4 1. Fráter Gy. lev. Tört. Tár. 1880. évf. 237—9. 1. — 2. Ferdinánd levele Fráter Györgynek 1551. július 27. Bécs. Fráter Gy. levelezése. Tört. Tár. 1880. évf. 241—43. „ut profirmandis eo magis rebus nostris in isto regno praefatum serenissimi quondam regis Joannis filium non solum aliis gratiae nostrae beneficiis officere, séd etiam eidem úriam ex serenissimis filiabus nostris charissimis in matrimonium dare et promittere dignaremur“. —3. Szekfü Gyula: Magyar Történet. A tizenhatodik század. Budapest, 1928. (Hóman—Szekfü: Magyar Történet. IV. kötet 311. 1.) — 4. Bethlen: i. m. Tom. p 491. 1,
