Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
50 is megírta Ferdinándnak, hogy János Zsigmondnak az irán(a való hűségét úgy lehetne a legjobban biztosítani, ha Őfelsége hozzá adná feleségűi valamelyik leányát.1 A királyné kijelentette, hogy inkább meghal, de János Zsigmondot Petrovicsra nem bízza, hanem Szászsebesről Fehérvárra ment, 1551. július 19-én könnyek között aláírta a kierőszakolt szászsebesi egyezséget, melyben fia és a maga nevében lemondott a koronáról, Erdélyről s a magyarországi részekről. Ezek helyett kárpótlásúl kapja János Zsigmond Sziléziában Oppeln és Ratibor hercegségeket, mint cseh hűbérbirtokokat, Ferdinánd János Zsigmondnak évi 25.000 forint jövedelmet biztosít, ha nem telnék ki az oppelni hercegség jövedelméből, azt Ferdinánd a jelzett összegre kipótolja. Míg a zálogban levő oppelni hercegséget megkaphatná, addig Kassát engedi át János Zsigmondnak, minden jövedelmével. Ha V. Károlynak és Ferdinándnak nem lenne utóda, akkor János Zsigmondra száll Magyarország trónja, ha pedig János Zsigmondnak nem lenne örököse, akkor a királyválasztás joga visszaszáll a magyar nemzetre. Ebben a bújdosásra késztető szerződésben nem emlékeztek meg János Zsigmondnak Ferdinánd leányával való eljegyzéséről, mert Castaldo még mindig taktikázott, hátha anélkül is sikerűi kicsalnia a magyar szent koronát Izabellától. Izabella Tövisre érkezett, midőn Petrovicsnak két követe hozzá ment s kérték, hogy „térjen vissza Sebesre, mert a hatalmas szultán segélye közel van. Jőnek seregei, melyek fiát királlyá fogják tenni“. Castaldo erre megijedt s közölte Fráter Györggyel, hogy : „ha úgy intézi a dolgokat, hogy a koronát és országot őfelsége kezéhez veheti, a királyfi és királyleány házassága meg fog történni“. Erre Petrovics embereit elküldték, mert a királyné ígéretet tett, hogy a koronát Castaldonak átadja. Mikor Torda közelébe érkeztek, Fráter György megállította az egész díszes menetet és elmondta, hogy: va hála kényszerítette őt e tettre, mellyel János király emlékének, özvegyének és fiának adós. A török kezéből akarta ezeket kiszabadítani s keresztény uralkodó oltalmában elhelyezve látni“. A királyné 1. Fráter Gy. Ferdinándnak. 1551. július 16. Szász-Sebes. Fráter Gy. lev. Tört. Tár. 1880. évf. 92—94. 1.
