Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
46 összehívta a rendeket s itt előadták Mahmud jelenlétében a szultán rendeletét, mely szerint János Zsigmondnak és anyjának adta Erdélyt s Ígéretet tett egyben, hogy János Zsigmondot hatalmasabb királlyá teszi édesatyjánál. Majd felsorolja Fráter bűneit s kijelenti, hogy nem tartotta meg a Bibliára tett azon esküjét, hogy János Zsigmondot híven szolgálja, mert Salm gróffal titkos egyezségre lépett. Elrendeli, hogy Fráter Györgynek feje vétessék, vagy adassák János Zsigmond kezébe, „hogy az ország ilyen latorért el ne vesszen“. „A felséges császár tinéktök semmi gonoszt nem gondol, kincset es tőletek avagy birodalmat nem kíván, csak kívánja, hogy az ő parancsolatainak engedjetök. És az király fiának hívek legyetek“.1 A szultán izenete nagy hatással volt egész Erdélyre. A szultán Petrovicsra bízta Erdély kormányzását, aki kezdettől fogva ellenezte, hogy János Zsigmond örökségét átadják Ferdinándnak. Izabella újra megbékélt a baráttal. Fráter György okosabb ember volt, minthogy ne tudta volna, hogy ez a „csókos“ béke sem lesz állandó közte, a királyné és Petrovics közt, kiről már azt beszélték, hogy törökösen öltözködik és „János Zsigmondot is úgy akarta nevelni“.2 Ezért a barát elhatározta, hogy a nyírbátori alkudozást tovább folytatva, Erdélyt Ferdinándnak átadja. Meg is kezdődött 1551. február 3-án a diószegi egyezkedés, hol Fráter György azt kívánta, hogy Ferdinánd János Zsigmondról tisztességesen gondoskodjék s a királyné jegyajándékába kárpótoltassék. Míg Ferdinándtól a válasz megérkeznék, addig „kész az erdélyi országgyűlést és János Zsigmond megkoronáztatását elhalasztani,3 a törököt pedig azzal ámítja, hogy Erdély vele tart. Izabella nem akarta a hatalmat kezéből kiengedni, mert fia növekedésével mind jobban érezte fiával szemben való kötelezettségét Erdély megtartására. Ezt annál is inkább akarta, mert 1551. január 1-én a szultán két követet küldött Gyulafehérvárra s a királyné összehívta a rendeket a követek meghallgatására. A követek megkérdezték a rendeket: „Hívek vagytok-e a királynéhoz és a királyfihoz?“ „Hívek vagyunk“ válaszolták a rendek. „Úgy hát esküdjetek meg“. Majd a csauszok kérték, 1. Érd. Orszgy. Emi. I. k. 310—11. 1. — 2. Veress: i. m. 306. 1. — 3. U. o. 312. 1.
