Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
38 évenkint 10.000 aranyat fizet a szerencsés portához még azon esetre is, ha azontúl egy fillérje se maradna. .. Aki ezen parancsolatunkban megmarad, azokkal úgy bánok, mint többi rabszolgáimmal, aki nem, azt tűzzel-vassal kiirtom“. A rendekre nagy hatással volt a szultán levele és Fráter Györgyöt megválasztották királyi helytartóvá.1 Fráter György most minden erejével hozzá látott Erdély szervezéséhez. Erdélyben már Majláth felébresztette a függetlenség érzetét s miután Buda eleste után a magyar politika súlypontja Erdélyre esett, ezért az 1542. márc. 29. tordai országgyűlés lerakta Erdély alkotmányának alapvonalait a teljes egyenlőség alapján. A helytartó „mellé tanácsosokká a hét magyar megyéből, hét székely és hét szász székből hét-hét egyént tettek, akik később a fejedelmi tanácsot alkották“.2 A helytartó és tanácsa együtt intézték az ország ügyeit, a főhatalom tulajdonképen a helytartó kezében összpontosult.1 A hadfelkelésről s általában a honvédelemről való gondoskodás is a helytartó kezében volt.4 A három nemzet egyenlő jogú s az országgyűlésre is mindeniknek egyforma befolyása van. Az országgyűlés a három nemzetből fényes küldöttséget menesztett ajándékokkal Líppára s meghívták a királynét és János Zsigmondot, hogy jöjjenek Erdélybe.5 A királynét és fiát Adrián kolozsvári plébános üdvözölte az ország nevében. A királyné a meghívást elfogadta s előbb Dévára s onnan Fehérvárra jött, ahol Statilius6 halála után a püspöki palotát engedték s alakították át fejedelmi palotává. így Erdély lett Izabella és János Zsigmond birtokainak központja s Gyulafehérvár a fejedelmi székhely. Amíg Lippán volt Izabella és János Zsigmond székhelye, addig János Zsigmond pártjának politikai súlypontja a Tisza vidékére esett, Fehérvár székhellyel a földrajzi fekvésénél fogva is alkalmasabb Erdélyre megy át a vezérszerep.' 1. Érd. Orsz. Emi. I. 34—35. 1. Továbbá: A Székely Krónika. Tört. Tár. 1880. évf. 637—638. 1. — 2. Mikó Imre : Erdély különválása Magyarországtól. Tud. Akadémia évk. IX. k. 5. drb. 78—79. 1. Szilágyi Sándor: Erdélyország Története. Pest, 1866. 1. k. 283. I. — 3. Érd. Orszgy. Emi. I. 37. 1 — 4. Biró Vencel Fráternek e jogaiból származtatja az erdélyi fejedelem hatalmának megalakulását. Lásd: Dr. Biró Vencel: Az erdélyi fejedelmi hatalom fejlődése. Kolozsvár, 1917. 6. I. — 5. Érd. Orszgy. Emi. 1. k 38—39. és 85. 1. A Székely Krónika. Tört. Tár. 1880. évf. 637—38. 1. — 6. Bethlen : i. m. Tom. J. 407—408. — 7. Lukinich : i. m. 41. 1.
