Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond jellemzése
352 vele torkoskodjék és tobzódjék; de azért, hogy a közszokás ellen ne vétsen és az általános divattal ellentétbe ne jöjjön, jó kedvvel vett részt a lakomákon, de ott mindig józannak maradt, szomorúságát kedvességgel, komorságát nyájassággal ellensúlyozta. A kevésszavúságot, de kivált a szeplőtlen beszédmódot nem mesterségesen tanulta el, hanem az vele született. Semmi piszkos dolog se száját, se kezét be nem szennyezte. Előkelő férfiak, kik élete feddhetetlenségét közelebbről ismerték, még ma is bőséges tanúságot tesznek az ő, minden dologban való tisztaságáról. A tudományokkal és szépművészetekkel való foglalkozást, mely a lelket igaz műveltségre formálja, maga is, mint tudományosan képzett fő, kedvelte, másokban is szerette és ápolta“.1 Szólaltassunk meg egy eddig kiadatlan értékes forrásmunkát. Albany György, a bécsi udvar követe, 1564. április elején érkezett Gyulafehérvárra, János Zsigmond udvarába, ahol több napot töltött s tapasztalatairól részletes jelentést tett. Albany Györgynek az utasításában már előbb felsorolt politikai jellegű kérdések mellett, ügyesen a következőknek is utána kellett járnia: Milyen a fejedelem alakja és termete ? Milyen az egészségi állapota, jó vagy rossz, és főképen miféle betegségekben szokott szenvedni? Miféle kedvtelései vannak? Tanácskozásokban, az ügyek vezetésében szorgalmas és kitartó ? Milyen az életmódja, a szokásai, a vallása? Van-e valami lelki fogyatkozása s ha van, mik azok ? Szelid-e, vagy kegyetlen ? Ki és miféle emberek barátságában és társalgásában gyönyörködik leginkább? Milyen indulattal vannak Erdély egyes nemzetei a fejedelem iránt, szeretik, vagy gyűlölik ?2 Albany szemtől szembe látta János Zsigmondot, beszélt vele s diplomáciai tárgyalást folytatott a fejedelemmel s urának fenti kérdéseire válaszolva, az egykorúak közül Gromo mellett a legrészletesebb, a legteljesebb jellemzést, jelentést adja a fejedelemről. Lássuk, mit mond a szemtanú: „János Zsigmond fejedelem meglehetős magas termetű, szép, de egy kissé sápadt arcú, kemény tekintetű, széles vállú, karcsú testű, kemény izmú s amint mondják, nagy erejű férfi; 1. Szamosközy István : Történeti maradványai. 1566—1603.1. 108 — 109. 1. Monumenta Hungáriáé Historica írók. XXI. — 2. Albany Györgynek adott utasítás. 1564. márc. 26. Bécsi áll, levéltár. Hungarica. 1564. Fogalmazvány^
