Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond Izabella gyámsága alatt
34 rancsoltak, kiáltassa ki az egész városba, hogy mindenki „estvéig valaki a várban volna, úr, nemes, soddonar1 kitakarodnik, mert azután valakit effélit megtalálnának“ kifosztják és levágják.2 1541. szeptember 2-án3 a szultán bevonult Budára, hol a Nagy-Boldogasszony templomát mecsetté alakította át s „A harangok hangjához szokott vidékeken ezentúl a muezzin éneke“ hallatszott.4 így került Budavára „fegyver nélkül“ török kézre a szultán nagy örömére s a magyarok sokkal nagyobb bánatára. A késő éjjeli órákban fáklya fényénél vitette vissza a szultán János Zsigmondot s csak éjfél után egy órakor láthatta viszont a királyné egyetlen kis fiát. A gyámokat még egy hétig magánál tartotta a szultán, közben követét Fráter Györggyel Izabellához küldötte, ki által tudomására hozta Izabellának, hogy mivel nem látja, hogy módjuk volna „Budát és az országot megtartani, megoltalmazni, mely dolog férfinak való, nem asszonyállatnak, sem bölcsűben való gyermeknek, ezért Budát a kezére veszi, hogy azt a németek ellen megoltalmazza és megtartsa, de nem magának, hanem János Zsigmondnak, ak „ha az nagy Isten kegyelmessigiből húsz esztendőt megíri, minden okvetlen az Budát neki eresztem.“0 Megígéri Izabellának, hogy János Zsigmondot hagyja királyul Magyarországon, épen úgy, mint édes atyját és ha ő közben meghalna, fiainak is meghagyja végrendeletben, hogy János Zsigmondot mindig szeressék, királyságában tartsák meg és oltalmazzák. Gondoskodott a szultán arról is, hogy anyja mellett Fráter György legyen a János Zsigmond gondviselője, Petrovics Péter pedig intézze a hadi ügyeket. Egyben meghagyta a moldovai és havasalföldi vajdáknak és a budai basának, hogy János Zsigmondot bárki megtámadná, mindenkor készen álljanak megvédésére. Izabella elkeseredve fogadta a szultán határozatát, „ki-1. Zsoldos. —2. Verancsics: ö. m. ti k. 61—62. 1. — 3. Két magyar Krónika. Tört. Tár. 1891. évf. 69. 1. — 4. Acsády: i. m. 223. 1. — 5. Lutfi pasánál nincs említés téve arról, hogy később, mikor húsz éves lesz János Zsigmond, akkor a szultán visszaadja neki Buda várát. Lásd : Thúry József: Török történetírók. 11. k. 29. I. Ezzel szemben Boros Sebestyén : Krónikájában (Érd. Tört. Adatok. 1. 14. 1.) ezl írja : „Húsz esztendős korában mind az egész országgal esmét kezébe eresztené" Budát is János Zsigmondnak.
