Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
329 Á János Zsigmondot alaptalanul kisebbítő törpe lelkek cáfolására adtuk szószerint a fejedelem fontosabb észrevételeit, melyek híven mutatják a korát messze túlhaladó szabadelvű uralkodót, aki kötelességének érzi, hogy országa népének ne csak testi jólétéről, hanem lelki előmeneteléről is gondoskodjék. Olyan eszményi program ez egy fejedelem életében, amit kevés uralkodó valósíthatott meg. János Zsigmond magas röptű, eszményi gondolkozását híven tükrözi vissza a nagyváradi disputatióban Méliushoz szóló eme intelme is: „Mi tőlünk és a miéinktől tinektek semmi bántástok nem volt. Hogy pedig Mélius Péternek a mi szónkat megmondották, hogy a mi birodalmunkban nem pápálkodik és a Ministereket az igaz vallásért ne kergesse, a könyveket meg ne égesse, senkit hittel az ő vallása mellé ne kötelezzen. Ez az oka, mert a mi birodalmunkban, miképen arról ország végzése is vagyon, mi azt akarjuk, hogy szabadság legyen. Továbbá tudjuk, hogy a hit Isten ajándéka és a lelkiismeret semmire erőszakkal nem vitethetik. Ez okáért, ha ez határban meg nem marad (Mélius), szabadon a Tiszán túl mehet“.1 Ha a nagyváradi disputáció idézett szavain kívül semmi más okmány nem maradt volna János Zsigmondról, ez is elegendő volna arra, hogy a legteljesebben bizonyítsa és élőnkbe állítsa a viharos század szabadságért, szabadelvüségért rajongó, eszményi uralkodóját, aki követendő példa lehetne a későbbi, sőt a magát felvilágosodottnak hirdető századunkban is. * * * A nagyváradi hitvita, mely az utolsó nagy nyilvános mérkőzés volt, nagy csorbát ütött a háromság hívők táborán. A zsinat elérte tulajdonképeni célját, az unitárizmus ügye nagyot haladt előre. János Zsigmond fényes kíséretével abban a tudatban hagyhatta el Nagyváradot, hogy ha a makacs Méliust nem is tudta megtéríteni, de azért az unitárizmus tündöklő igazsága sok szabadságszerető lelket megfogott s csak Váradon nemsokára 3000-en tértek át az unitárius vallásra s Esztergomtól Tolnáig, Pécsig mindenütt voltak az Egy Istennek hívői.2 Nemsokára, hogy János Zsigmond Nagyváradot elhagyta, 1. U o. 130—31. 1 — 2. Kanyaró: Dávid F. i. h. XL. I. évf. 150—51. I. 21
