Pozsonyi Szentmártoni Kálmán: János Zsigmond erdélyi fejedelem élet- és jellemrajza (Székelykeresztúr, 1934)
János Zsigmond korának vallásügyi viszonyai
321 ut hunc Serenissimum Principem saltern nobis custodiat, si tarnen érit voluntas ipsius“.1 Ez a levél nemcsak azt igazolja, hogv János Zsigmond a jelzett időpontban már unitárius volt, hanem maga Blandrata tett tanúbizonyságot arról, hogy János Zsigmond nem olyan báb, akinek bármit be lehet beszélni, mert mindent meghallgat ugyan, de a dolgokat igazságos ítéletével mérlegeli s amit jónak talál, azt érvényre is igyekszik juttatni. A fejedelem egyéniségét pedig annyira fontosnak tartja Blandrata, hogy a lengyelországi unitáriusokat is arra kéri, imádkozzanak, hogy az Isten a fejedelmet az unitáriusok számára sokáig őrizze, tartsa meg. János Zsigmond a tordai országgyűlésen már Dávid Ferenc mellett volt, de mégis Méliusék és a lutheránusok mozgolódására megpróbálta a kibékülést s ezért 1568. február 3-án Székelytámad várából keltezve, egy rendeletet adott ki, mely szerint 1568. márc. 3-ra Gyulafehérvárra egyeztető zsinatot hívott össze. Az unitárius egyház történetében ez egyike a legnevezetesebb gyűléseknek. A zsinatot a fejedelmi palota nagy ebédlő termében tartották, ahol János Zsigmond mind a 10 napon udvarával együtt jelen volt. Heltai szerint a fejedelem minden reggel már öt órakor megjelent a zsinaton s a kancellár ugyanakkor megadta a jelt a vitatkozásra.2 A zsinaton Dávid Ferenc mellett sok kiváló híve jelent meg, u. m. Basilius István, Hunyadi Demeter, Óvári Benedek, Karádi Pál, Szegedi Lajos, Sztárai Miklós és Marosi Sinnig János székelykeresztúri lelkész, az értekezlet egyik jegyzője.3 A háromságvédő Mélius Péter mellett Czeglédi György, Sándor András, Thuri Pál, Klein Lőrinc voltak a vitatkozók. Az egység és háromság kérdése felett már kilenc napja folyt a vita, minden megegyezés nélkül, amikor Mélius és Hebler kérték a fejedelmet, hogy mentse fel őket a további vitázástól, mert érezték, hogy a vitatkozás az unitáriusok javára dönti el a kérdést. János Zsigmond erre így szólt: „Ha ti nem akarjátok hallgatni, én akarom, — azért hívtam egybe az eklézsiát“. A vitát János Zsigmond a tizedik napon bezárta, anélkül, hogy 1. Lubieniecius: Hist. Reformationis Poloniae. Freistadii, 1685. Pag. 230. Idézve : Kanyaró : Dávid F. i. h. XXXIV. évf. 259.1. — 2. Lakos : i. m. 43.1.— 3. E szerint Székelykeresztúron már 1568. elején szervezett unitárius egyházközség volt. Ekkor már u többségben levő unitáriusoké a r. kalh. u. n. nagytemplom' 21
